Rengeteget költünk arra, hogy a gazdák belvíz- és aszálykárait enyhítsük. Pedig a kifizetések egy részére nem is lenne szükség, ha a vízjárta területeken nem erőltetnék a szántóföldi gazdálkodást. Az, hogy a belvizes területekre problémaként tekintünk, Kajner Péter, a WWF Élő folyók programjának szakértője szerint nagyrészt a nem megfelelő szabályozás következménye.
Szemléletváltásra lenne szükség az agrártámogatások terén. Figyelembe kellene venni, hogy azok a gazdálkodók, akik megtartják a vizet a földjeik egy részén, nélkülözhetetlen ökoszisztéma-szolgáltatásokat állítanak elő: növelik a biodiverzitást és a táj vízellátottságát.
Nincs idő a késlekedésre, mert az éghajlat változása ellenünk dolgozik. A Tiszán évtizedes távlatban hatalmas vízhozamcsökkenésnek lehetünk tanúi. A csapadék mennyisége évszázados viszonylatban legfeljebb tíz százalékkal lett kevesebb, de klímánk egyre szélsőségesebb lesz. A víz a korábban megszokottnál rövidebb idő alatt zúdul alá, ráadásul az átlaghőmérséklet és így a párolgás mértéke is növekszik, emiatt pedig egyre kevesebb víz marad meg a tájban.
• Hogyan lehetne ösztönözni a gazdálkodókat a víz megtartására?
• Miért nem használjuk a már meglévő tárolóinkat?
• Milyen változásokon megy át a Tisza, ha nem lépünk időben?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
