Többnyire far-hátat szoktunk enni tésztával vagy tésztát far-háttal

Messziről présháznak tűnt. Közelebb mentünk és benéztünk a falakat takaró, tető fölé érő gaz mögé. Egy Mária-látomásnak emléket állító kápolna előtt állunk. Kisvárda Szőlődomb nevű városrészében az ilyen fura észlelések egyáltalán nem számítanak ritkaságnak, különösen azokon a belső szakaszokon, ahol már elfogy az aszfalt az utakról, és a leszórt zúzott követ is elnyeli a sárga homok. Emitt egy makacs jukka próbál életben maradni, ott egy romos házon világít egy fóliázott, új műanyagablak, amott egy félkész állapotában is összedőlő ingatlan.

– Egykor ezek zömmel hétvégi telkek voltak, a rajtuk termő almafák némi fizetéskiegészítést jelentettek sokaknak. Ma is többen próbálkoznak normális környezetet teremteni itt, sokaknak sikerül is. Aztán laknak itt olyanok is, akiknek még személyi igazolványuk sincsen, a viskókba pedig beköltöznek a hajléktalanok, akik nem férnek be a közeli szállóra – mondja Tóth Viktor, aki Jobbik és az összellenzék országgyűlési képviselőjelöltje volt az áprilisi választásokon. Pártja kisvárdai önkormányzati képviselőjével, Horváth Attilával szokott kijárni a dűlőkre: van, hogy csomagot hoznak, máskor pedig arra próbálják felhívni a figyelmet, hogy nincsenek konténerek kihelyezve a Szőlődombon, így aztán sok helyen tornyosulni kezd a kommunális hulladék és az építési törmelék.

• Milyen az élet a Kisvárdához tartozó Szőlődombon?
• Rendben van-e a közbiztonság?
• Hogyan lehet megélni hetvenezer forintból?

A teljes cikket a Magyar Hang szeptember 30-án megjelent, 2022/40. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!