Így kísérleteztek a lefejezett elítéltekkel

Ha a nyaktiló szót halljuk, a francia forradalom, Robespierre és a jakobinusok jutnak eszünkbe elsőre. Pedig jóval később is hajtottak még végre lefejezéseket Franciaországban. Utoljára 45 évvel ezelőtt, 1977. szeptember 9-én Hamida Dzsandúbira sújtott le Párizsban a guillotine. Mitterand elnök hamarosan eltörölte a halálbüntetést.

A gyilkossággal vádolt tunéziai származású Hamida Dzsandúbi (Hamida Djandoubi) halálraítélt az utolsó cigarettáját kéri. Lassan fél pohár rumjának a végére ér. Az utolsó cigarettára vonatkozó kérését időhúzásra hivatkozva visszautasítják. A történteket a Dzsandúbi kivégzésénél jelenlévő Monique Mabelly bíró leírásából ismerjük (amelyet néhány éve a Le Monde nyomán az Élet és Irodalom közölt): „Ez az utolsó cigarettakérés visszaadja az eltelt idő realitását, »önazonosságát«. […] Az ítélet-végrehajtó egyik segédje sietve elővesz ruhája zsebéből egy ollót, és kezdi levágni az elítélt kék ingének gallérját. Az ítélet-végrehajtó jelzi, hogy nem elég nagy az ing kivágása. Ekkor a segéd kétszer alaposan belevág az ing hátába… Fölállítják az elítéltet. Az őrök kinyitnak a folyosón egy ajtót. Az ajtóval szemben ott áll a guillotine. Követem az elítéltet vezető őröket, és belépek a helyiségbe (vagy egy belső udvarba?), ahol a »gép« áll. Oldalt egy barna vesszőkosár, nyitva. Minden nagyon gyorsan történik. A testet szinte hasra vágják, de ebben a pillanatban elfordulok, nem azért, mert a félelem »meghátrálásra« késztet, hanem valamiféle (nem találok jobb szót) ösztönös, zsigeri szeméremből.

• Mi a története emberségesnek és fájdalommentesnek tartott kivégzést lehetővé tevő szerkezetnek?
• Ki volt az utolsó, akit így végeztek ki a franciák és miért okozott botrányt az esemény?
• Miként kísérleteztek az áldozatokkal?