– Az volt a szén, ott, az osztályozón – mutat ki derékig érő gödréből egy farkaslyuki mokány férfi, és szúrós tekintettel néz a távolba. – Ez már nem szén, csak kő, hát szikrázik benne a fűrészlap! – mondja ingerülten, és hogy igazát bizonyítsa, felvesz lyukasra olvadt műanyag vödréből egy agyagos darabot, majd tisztogatás nélkül visszadobja a többi közé. Csak úgy csattan.
A „szén” a menetirányba állított talicskában köt ki, a vödör tehetetlenül hullik vissza a sajátosan megművelt gödörbe. A lyuk felett kialakult teraszszerű agyagrétegből baldachinként lógnak alá a levegőben himbálódzó gyökerek. A bányász kis, házilag eszkábált kézi csákánya viszont itt marad, betemetve és beletaposva az agyagba.
– Szólnak érte a rendőrök, ahogy újabban felírnak a szénért is – mondja a mindezért névtelenséget kérő emberünk, miközben a gödör melletti akácbokorról leveszi, és magára teríti melegítőfelsőjét. Követjük, ahogy talicskájával elhalad az elvadult borsodi tájba vájt gödrök között. És amikor arról hadar, hogy ahhoz képest, hogy régen mennyivel több igazi szenet lehetett itt találni, megérkezünk az említett „osztályozóhoz”.
• Milyen szimbólumokat rejt Farkaslyuk környéke?
• Van-e még szén a közeli a bányában?
• Szén vagy fa?
A teljes cikket a Magyar Hang december 22-én megjelent karácsonyi dupla számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
