Mediterrán Magyarország – Iskola a hőguta határán

Nem volt értelme tanítani a tanév utolsó heteiben azokban az iskolákban, ahol nem lehet megfelelően védekezni a kánikula ellen – ezt mondják azok a tanárok, akik „szaunában” töltötték a munkanapjaikat, de a szülők is, akiknek a gyerekei az utolsó iskolai hetekben leizzadva és kimerülve értek haza. Pedig ezekben napokban jól kellett volna teljesíteniük, hiszen sokan még az utolsó dolgozatokat írták, nem beszélve a szóbeli érettségikről. Az iskolaépületek túlmelegedéséhez nem feltétlenül kellenek hőségrekordok: a május–júniusi nyár, vagy a tavalyihoz hasonló, nyárias szeptember is elég, hogy egyes osztálytermekben akár 30 fok fölé kússzon a hőmérő higanyszála, főleg akkor, ha gyorsan felmelegedő, rosszul szigetelt épületekről van szó. A „szocreál”, „panel”, „beton” épületekre kifejezetten sok panasz érkezett a Magyar Hangnak nyilatkozó szülőktől és tanároktól.

„Szakadt rólunk a víz, amikor írtuk az okleveleket, jutalomkönyveket, vigyázni kellett, nehogy rájuk cseppenjen. A gyerekekkel már nem lehetett bírni, az udvaron a fák árnyékában lehetett velük megmaradni, természetesen az agyuk a tanulnivalót már nem vette be” – mondta a Magyar Hangnak az utolsó hetekről egy tanár. „Június 10-e után már csak 20 percet bírtam a 35 diákkal a teremben, utána muszáj volt kimennünk. A június 25-ei szóbeli érettségit egy szem ventilátorral oldottuk meg” – mesélte egy jó nevű fővárosi gimnázium tanára.

„Panelépület az iskola. A délutáni fejlesztő órákon a teremben 32 fok van, május közepétől. A kimerült kisgyerek ilyen melegben még jobban fárad, nem nagyon képes semmire. A többi osztályban, ahova besüt a nap, konkrétan szauna van. A vakáció megkurtítása csupán arra volt jó, hogy gyermekfelügyeletté vált az utolsó két-három hét, érdemi munkát nem lehet elvárni a gyerekektől. Pazarlás és gyötrődés” – számolt be egy keszthelyi gyógypedagógus.