Így törölték el (újra) a tudományt Afganisztánban

Amikor három évvel ezelőtt az amerikai hadsereg és szövetségesei kivonulása után kártyavárként omlott össze az afgán kormány, és a talibán gyakorlatilag ellenállás nélkül vette vissza a hatalmat, mindenki tudta, hogy mi következik. Az európai ésszel elképzelhetetlen középkori elnyomás miatt a lányokat újra kitiltották az iskolákból, a nőket az egyetemről, és kutatók egy rossz szóért is a börtönben találhatják magukat. Sokan elmenekültek az országból, és bár szerencsés(ebb)nek tartják magukat, többségük messze nem találta meg a boldogulását külföldön. Afganisztánban pedig (újra) eltörölték a tudományt.

A talibánt sohasem sikerült teljesen legyőzni. Miután ötéves uralmuknak 2001-ben az Egyesült Államok vezette nemzetközi koalíció beavatkozása következtében vége szakadt, két évtizedes gerillaháborúba kezdtek, ami idővel sikeresnek bizonyult. A nyugati szövetségesek által hatalomba segített afgán kormány sohasem volt képes valós, a külföldi katonák támogatása nélkül is létező hatalmat kiépíteni az országban. Szünet nélkül zajlott a terrorizmus eszközeivel vívott polgárháború, az afgán miniszterelnököt – fennhatósága végességére utalva – csak „Kabul polgármesterének” csúfolták. Végül 2020-ban az amerikai kormány úgy határozott, hogy lemond Afganisztánról, ezért megállapodtak a tálibokkal, hogy egy év alatt kivonják csapataikat az országból. Cserébe a tálibok azt ígérték, hogy béketárgyalásokat folytatnak a többi afgán frakcióval, illetve megtartják a legalapvetőbb emberi jogokat, például a lányok oktatásának jogát. Persze, ebből semmi sem lett. Azt sejteni lehetett, hogy a nyugati katonai támogatás nélkül megroppan a (többé-kevésbé) polgári kormány hatalma, de az őszintén megdöbbentette a legtapasztaltabb elemzőket is, hogy milyen impotensnek bizonyult a két évtizeden keresztül nyugatról pénzelt, kiképzett és felfegyverzett afgán hadsereg a talibánnal szemben. Szinte pontosan három évvel ezelőtt, 2021. augusztus 15-én vonultak be a tálibok Kabulba, és ezzel megpecsételték az ország sorsát – talán örökre.

A tálib uralom az élet gyakorlatilag összes területén borzalmas hatásokkal jár, mégis a fejlett világgal legszorosabb kapcsolatokat ápoló – és a szélsőségesek által rettegett sikeres társadalomhoz elengedhetetlen – tudományos közösség élete lehetetlenült el a legteljesebb mértékben. A Nature számos emigráns afgán kutatóval készített interjúkat (többségük csak név nélkül vállalta a beszélgetést, hiszen családjaik továbbra is nap mint nap halálos veszélyben élnek Afganisztánban). A menekültek kevés pozitív történettel tudta szolgálni. Szinte egyikőjüknek sem rendeződött hosszú távon az élete, folyton a kitoloncolástól, a létfenntartásukat veszélyeztető állástalanságtól rettegnek.