Milyen középiskolába járni úgy, hogy közben már dolgozol is?

A kispesti Fő utca panelsorával szemben van egy „étterem”, ahol látogatásunkkor épp rakott krumpli készül. A fogás azonban itt nem fizető vendégeknek fő, hanem diákoknak.
– Éhesen nem lehet tanulni – mondja Szarka Alexandra, majd kis gondolkodás után hozzáteszi: „meg úgy egyáltalán, semmit nem lehet éhesen csinálni”.

A Deviszont Közösségi Térben vagyunk, az épület valaha valóban étteremként funkcionált: a mai napig megvan például a műemléki védettséget élvező hely régi pultja, az oszlopokat és a falakat pedig gyönyörűen megmunkált, mélybarna faintarzia borítja. A posztszocialista közegben eleve érdekes színfolt az itteni polgári miliő, a közösségi tér facilitátorai, azaz segítői és odajáró fiataljai pedig fokozzák a kavalkádot: itt egy tarka házirend, ott egy neon postit, amott egy hatalmas portré egy fekete-fehér kultfilmből. A Deviszontra úgy bukkantunk rá, hogy tavaly év végén a lapunk olvasói által az év emberének választott partizános Gulyás Márton nekik ajánlotta fel a címmel járó, civil szervezetnek adományozható 100 ezer forintos támogatást. A jelképes összeget a műsorvezető-szerkesztő megduplázta és egy olvasónk is kiegészítette.

• Mit is csinálnak a Deviszont közösségi térben?
• Hogyan tudnak a fiatalok bánni a fiatalokkal?
• Mit mondanak az ott lévők, miért van egyáltalán szükség ilyen terekre az iskola mellett?

A teljes cikket a Magyar Hang február 11-én megjelent, 2022/7. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!