„Mónosbélen Csikágó van”

Mónosbélen hiába ugat a kutya vagy zúg a láncfűrész, attól még „szanatóriumi a környezet”.

– Hallja a vízcsobogást? Itt folyik a patak, annak idején ott volt egy malom, régen ott bújócskáztak a gyerekek. Úgyhogy én mondom magának, ha kitelepítenék őket innen, rögtön felvásárolnák a falut a gazdagok.

A mónosbéli születésű István, aki egy kőhajtásnyira lakik a hírhedté vált gyermekotthontól, így mutatja be a környezetét. Az intézet lakói miatt a rendőrségnek ötszáz körözést kellett kiadnia, noha az egész Heves megyei településen mindössze háromszázötvenen laknak. Hogy ez a kiugró adat miként jött össze, arról az egyébként nyitott kapus rendszerrel működő otthonnal kapcsolatos problémák miatt összehívott, január végi rendkívüli közmeghallgatáson derült fény. Egy lakos feltette a kérdést, hogy ha a körzeti megbízott visszaviszi az utcán csellengő otthonlakót, „de egy óra múlva megint kint van, akkor mi történik?”.

Kovács József ezredes erre azt felelte, hogy megismétlődik az eljárás: „Ugyanez”. – Ha egy gyerek kint van engedély nélkül az utcán, akkor nekünk az a feladatunk, hogy visszavigyük, vissza is visszük – szögezte le az ezredes. – De utána megint kijön, és újra ott lesz a dohányboltnál. Itt valami nem működik akkor – felelt a lakó, mire az ezredes csendben, alig láthatóan bólintott.