Kutya meleg van ismét, napok óta újra. Feri bácsi ezt kevésbé cizelláltan jegyzi meg, amikor lekászálódik ősöreg Csepel biciklijéről, és átizzadt Rio2016 feliratú baseball sapkájával legyezni kezdi gyöngyödző homlokát. „Mert – ahogy ő mondja cifra káromkodása után – ilyenkor pípot kap az ember fia”. Ez amolyan bihari bonmot arra vonatkozóan, hogy (tetszik, nem tetszik a Nyájas Olvasónak) k.rva meleg van „megen”, és de jó lenne egy fröccs vagy kettő! Máshogy ezt nem lehet kifejezni: remeg a levegő, olvad a nemlétező aszfalt, üresek a poros utcák, az üzletek, a kakas sem kukorékol hajnaltájt, mintha érezné a máskor oly kevély baromfi is, hogy a napi középhőmérséklet az egeket ostromolja.

Augusztus 20. általában lezárta a nyarat errefelé is. Enyhet adó záporok, zivatarok jöttek, így ment ez gyerekkorom óta. Akkoriban mintha az időjárás is szolidarított volna a „bevonuló” nebulókkal. Néhány éve másképp (nem) kúsznak a felhők az égen. A szeptember is olvasztó hatású! Ember, állat szenved, de piszkosul ám! Feri bácsi, nyolcvanon túl öttel, klímatechnológiai prospektusokat böngészik a vén diófa némi enyhet adó árnyékában, a papirosok eleddig mind a kukában landoltak. Most új idők, új (forró) szele fúj: légkondin gondolkodik az öreg, a vályogház is átforrósodott, ilyen nem történt évtizedek óta, történelmi időket élünk, a fene vinné el.