Néhány mondat a túlélésről
Fotó: Magyar Hang/Bittner Levente

Kutya meleg van ismét, napok óta újra. Feri bácsi ezt kevésbé cizelláltan jegyzi meg, amikor lekászálódik ősöreg Csepel biciklijéről, és átizzadt Rio2016 feliratú baseball sapkájával legyezni kezdi gyöngyödző homlokát. „Mert – ahogy ő mondja cifra káromkodása után – ilyenkor pípot kap az ember fia”. Ez amolyan bihari bonmot arra vonatkozóan, hogy (tetszik, nem tetszik a Nyájas Olvasónak) k.rva meleg van „megen”, és de jó lenne egy fröccs vagy kettő! Máshogy ezt nem lehet kifejezni: remeg a levegő, olvad a nemlétező aszfalt, üresek a poros utcák, az üzletek, a kakas sem kukorékol hajnaltájt, mintha érezné a máskor oly kevély baromfi is, hogy a napi középhőmérséklet az egeket ostromolja.

Augusztus 20. általában lezárta a nyarat errefelé is. Enyhet adó záporok, zivatarok jöttek, így ment ez gyerekkorom óta. Akkoriban mintha az időjárás is szolidarított volna a „bevonuló” nebulókkal. Néhány éve másképp (nem) kúsznak a felhők az égen. A szeptember is olvasztó hatású! Ember, állat szenved, de piszkosul ám! Feri bácsi, nyolcvanon túl öttel, klímatechnológiai prospektusokat böngészik a vén diófa némi enyhet adó árnyékában, a papirosok eleddig mind a kukában landoltak. Most új idők, új (forró) szele fúj: légkondin gondolkodik az öreg, a vályogház is átforrósodott, ilyen nem történt évtizedek óta, történelmi időket élünk, a fene vinné el.

Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!


Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!