Nem kell félni az antikapitalista baloldaltól – Válasz Lányi Andrásnak

Az ideológiák működésével foglalkozó kutatóként mindig megdöbbenek azon, hogy a mai korszak közéletét milyen mértékben emészti fel a politikai paranoia jelensége: a tisztánlátást hogyan keríti hatalmába a vélt vagy valós ellenféltől való rettegés – amit sajnos a nagypolitika szereplői előszeretettel táplálnak is. Lányi András szövegét (Miért nem szeretjük a zöldeket? 1. és 2. rész) olvasva sajnos azt érzem, hogy ugyanez a zsigeri gyűlölet uralja el nézeteit, amikor azzal indítja sorait, hogy a társadalom többsége azért nem támogatja az ökológiai politikát, mert „az örökké elégedetlen baloldal újabb trükkjére gyanakszik, amely üres ijesztgetéssel és olcsó vádaskodással próbálja az embereket a fennálló viszonyok ellen hangolni.” Világos, ugye? Az emberek ma a baloldal miatt nem zöldek, a nyugati társadalmak tagjait a baloldal idegeníti el attól, hogy megváltozzanak és fenntartható életmódot éljenek…

Megértem persze mind a frusztrációt, mind a szorongást, amit Lányi érez, hiszen az általa képviselt irányzat marginalizált szerepet tölt be, miközben a zöld gondolat szégyenteljes pártpolitikai visszaélések martaléka lett. Ráadásul „a fejlett világban” a zöld pólus képtelennek bizonyult az ökológiai katasztrófa megakadályozására. A zöldmozgalom, amely egyike volt az elmúlt ötven év legcsodálatosabb fejleményeinek, súlyos vereséget szenvedett. Ezért meggyőződésem, hogy más megközelítést érdemes választani. Ebben az írásban (persze csak néhány gondolatmorzsát felvillantva) arról szeretnék szólni, hogy ez az új út miért az antikapitalista baloldal útja. Pontosan fogalmazva tehát: nem egy rendszerellenes zöldpolitikáé, nem a „görögdinnyéké”, hanem általában az antikapitalizmusé, a posztmarxista-autonomista-posztanarchista XXI. századi baloldalé.