Palagázláz: Érdemes-e sivatagot csinálni a Dél-Alföldből?

Amióta a földgáz ára rekordokat döntöget a világon, és Moszkva a gázcsap elzárásával fenyegeti az Európai Uniót, rohamtempóban kezdenek háttérbe szorulni a környezetvédelmi szempontok. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter nemrég bejelentette, hogy a hazai gáztermelést évi 1,5 milliárdról 2 milliárd köbméterre – ez a hazai éves földgázigény mintegy ötöde – kell emelni, beleértve a palagázt is. Utóbbi lehetőség már májusban is előkerült, amikor Palkovics László technológiai és ipari miniszter arról beszélt, hogy a makói gázmező kiaknázása alternatíva lehet. Szerinte ma már léteznek olyan innovatív technológiák, amelyekkel eddig nem foglalkoztak, de a megváltozott környezetben már szükség lehet rájuk. Hasonlóképpen gondolkodnak Európában is, ahol szintén egyre többet hallani a kiaknázatlan palagázmezőkről, hiszen a magas energiaárak mellett már a nem hagyományos gázkészletek kitermelése is gazdaságossá válhat.

Sokan fenntartással kezelik azonban az „új” gáz kérdését. Egyfelől tényleg jól jönne abból a szempontból, hogy lényegesen csökkenhetne Európa függősége az orosz gáztól, másfelől azonban az európai palagázmezők – szemben az amerikaiakkal – két-háromszor mélyebben és sűrűn lakott területeken találhatók, és ezek kibányászása extrém súlyos társadalmi és természeti károkat okozhat.

• Miért annyira költséges és milyen problémákat rejt a palagáz kitermelése?
• Hogyan okozhat kisebb földrengéseket a folyamat?
• Mennyi palagázt rejthet vajon a föld?

A teljes cikket a Magyar Hang augusztus 12-én megjelent, 2022/33. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!