Part menti szeder és fürdőzés helyett szivattyúk és mocsárszag – Szakaszosan kiszáradt a Tarna

Állunk az egyik kápolnai Tarna-hídon, és ha pár évvel egy atomrobbanás után járnánk erre, akár még boldogok is lennénk attól, amit látunk. Valahol ott lent, a mélyben, az ember méretű bokrok alatt és között ugyanis még ott csörgedezik az egykori folyó, igaz, már csak patakként. Persze nekünk ezen a részen még szerencsénk van, mert most is vannak olyan szakaszok, ahol már szemernyi víz sincs a mederben.

A katasztrófa oka, hogy a minap Aldebrőnél homokzsákokkal felduzzasztották a folyót, és szivattyúval vették ki belőle a vizet. Így aztán mintegy 9 kilométer hosszan egyszerűen eltűnt a medréből a Tarna. Mindezt egy kápolnai civil szervezet, a Macskaárvaház vezetői vették észre, ők ugyanis lejártak a vízpartra az állatokkal. Amikor megtudták a vízhiány okát, csapatot szerveztek, és elbontották a gátat, amiről nem sokkal később kiderült, hogy az aldebrői Tóth és Tóth Borászat telepítette duzzasztásra.

A cég üzletágvezetője, Tóth Tamás ugyanakkor állítja: rendelkeznek vízkivételi engedéllyel. (Mi is szerettük volna megszólaltatni őt, ám nem kívánt élni a lehetőséggel. A politikai szálakkal is átszőtt nyilatkozatháború részleteit keretes írásunkban olvashatja el.)

• Mit mondanak a helyi vízügyesek, Laci és Józsi?
• Milyen lehetőségeket lát Bóday Pál, aki felfedezte a gátat?
• Milyen politikai bozótharc zajlik a kiszáradt mederben?

A teljes cikket a Magyar Hang augusztus 12-én megjelent, 2022/33. számában olvashatja el. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!