A Magyar Tudományos Akadémia Pléh Csaba pszichológus-nyelvésznek adományozta az Akadémiai Aranyérmet, az MTA által odaítélt legnagyobb presztízsű díjat. A tudós neve az utóbbi évtizedekben összeforrt a pszicholingvisztika tudományágával, amely fél évszázaddal ezelőtt egyszerre újította meg a pszichológiát és a nyelvészetet is, és először tette lehetővé, hogy valóban belelássunk a beszélő ember agyába.
– A pszicholingvisztika mennyire számított új tudományágnak, amikor ön elkezdett ezzel foglalkozni?
– A hetvenes évek elején a pszicholingvisztika friss irányzatnak számított a hagyományos nyelvpszichológiához képest, mert nagyon szerves kapcsolatot épített ki a nyelvészet és a pszichológia között. Többé már nem az érdekelt minket, hogyan befolyásolja, mondjuk, a beszélő hangulata a beszédsebességet, ami egy hagyományos nyelvpszichológiai kérdés volt. Sokkal inkább azt vizsgáltuk, hogyan képeződik le a nyelv mint rendszer az egyes beszélők fejében. Nagyon egyszerűen fogalmazva a pszicholingvisztika a nyelvtankönyveket behelyezte a beszélők fejébe, és azt kezdte hirdetni, főként Noam Chomsky hatására, hogy mi mindannyian rendszerszerűen használjuk a nyelvet. Az volt a legérdekesebb kérdés számunkra, hogy ez a rendszer hogyan irányítja a villámgyors olvasási és beszédhang-megértési folyamatokat, illetve hogyan alakul ki és hogyan érhető tetten a fejünkben.
– A nyelvi rendszer veleszületett sajátságunk?
– Általában úgy gondoltuk, hogy a nyelvtan az iskolai tanulás révén kerül a gyerekek fejébe. Pedig, ha egy négyéves gyereket megkérdeznek, hogy helyes-e azt mondani, hogy „a kutyák ugat, akkor a négyéves gyerek csalhatatlanul azt fogja mondani, hogy „nem, mert azt úgy kell mondani, hogy a kutyák ugatnak”. Hogyan lehetséges ez? Hiszen az ilyen kis gyerek még nem képes olyan elvont fogalmakról gondolkodni, mint például a számbeli egyeztetés, amit mi az iskolában tanulunk meg. Mégis, spontán módon ott van a fejében a számbeli egyeztetés, mert különben nem tudna magyarul beszélni. A pszicholingvisztika az efféle spontán készségeket vizsgálja. Az embernél megjelenő nagyon gyors, spontán nyelvhasználat és annak a kibontakozása láttán be kell látnunk, hogy mi mindannyian kis nyelvészek vagyunk.
• A gondolkodás elképzelhető nyelv nélkül?
• Kell-e félni a mesterséges intelligenciától?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
