Másként gyógyulnánk ma, ha nem lett volna Richter Gedeon

Kora afféle Soros Györgyeként is hivatkozhatnánk Richter Gedeonra. Míg ma a modern hazai gyógyszeripar megteremtőjeként, illetve a nyilas terror áldozataként tekintünk rá, addig saját idejében könnyű volt a nyilvánosságban indulatokat kelteni a dúsgazdag üzletember ellen. Legalábbis a negyvenes évek elejéig, amikor a zsidóellenes intézkedések végül őt is magukkal sodorták. Előbb vezérigazgatói posztjától fosztották meg, majd saját gyárából is kitiltották, bár ő nem akarta elhagyni azt. Lehetősége lett volna pedig Svájcba menni, de erre nem volt hajlandó, így végül Raoul Wallenbergnek kellett bújtatnia. Hiába, nem sikerült megmenekülnie: 1944 végén nyilas pribékek a Dunába lőtték. A gyógyszerész százötven évvel ezelőtt, 1872. szeptember 23-án született, halálakor már a hetvenes éveiben járt.

A kor viszonyai viszont megviselték már ennél fiatalabb korában is. A harmincas évek elején például betegágyán kellett kihallgatni, amikor a teljes magyar sajtó a „Richter-féle 28 ezer pengős hamis váltótól” zengett. A célkeresztben a gyógyszergyáros fia, Richter László állt, bár a sértett is ő volt valójában. Hiába tett viszont feljelentést, hogy a nevükben hamis váltót állítottak ki, a liberális Esti Kurír is csak úgy számolt be a fejleményekről: „a dúsgazdag Richter-fiú volt barátainak váltóhamisítási ügye a bíróság előtt”.

• Hogyan viccelődött Richter Gedeonnal a Borsszem Jankó?
• Miként búcsúzott az 1945-ben megjelent gyászhirdetés Richtertől?
• Mi lett Richter gyárával a halála után?