Számoljunk már tízig!

Ízlésem szerint érthetetlen és felháborító módon a minap az egyik újságban egy író néhány hányaveti, nyegle mondattal megszólta egy másik írónk teljes (!) életművét. Hogy az előző mondat nyomatéka lényegbevágóan hasson, hozzáteszem: nyomtatásban (!) jelent meg, mégpedig egy író (!) részéről. Négyéves korom óta azért mérvadó nekem A KÖNYV, majd később azért vált azzá AZ ÚJSÁG is, mert a nyomtatott szöveg szentségének, felelősségének tiszteletét – akár olvastam, akár írtam – a magaménak akartam tudni. Olvasásra, írásra mindenkit mindig rábeszéltem, mert hitem szerint az önismeretnek, önellenőrzésnek ezeknél nincs hasznosabb edukációja. Meggyőzni akartam másokat is, kövessenek, hiszen a tisztelhető szöveg az eszmélésnek az egyik legnagyobb élvezetét nyújtja.

E miatt is történt, hogy az említett cikkre felindultságomban, de magamat mégis türtőztetve, az adott lapban reagáltam. Itt és most azonban pusztán a jelenségre mint hazai kortünetre szándékozom felhívni a figyelmet, és szintén csakis a saját szemszögemből. Ezt nyilván az elmúlt évtizedekben nálam avatottabbak is ugyanígy megtették számtalanszor, mégis beállok a sorba, mert úgy vélem, a nyilvánosságot uraló, zavarkeltő, fellengzős, és hitvány mód provokatív megnyilvánulások ellenében a felelős értelmiségieknek ugyanolyan sűrűn kell tiltakozniuk, amilyen sorozatosan támadás éri közös és védett értékeinket; s toldom meg ezt azzal, egyre megy, hogy azok melyik politikai lélekvesztő szócsövein érkeznek!

A teljes cikket a Magyar Hang március 3-án megjelent, 2023/9. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!