Mennyire része a köztudatnak a száz éve született Nemes Nagy Ágnes? Hogyan hat ma a költőnő összetett, olykor nehéznek ható poétikája? Erre is kerestük a választ Kulcsár Szabó Ernővel, Kustos Júliával és Ughy Szabinával, illetve egy nemrég megjelent könyv segítségével.
Szomorúan teheti le az ember a Szorongatott idillt, amikor a végére ér a Nemes Nagy Ágnes–Lengyel Balázs, illetve Mészöly Miklós–Polcz Alaine házaspárok közti sok évtizedes levelezésnek. A borítószöveg persze súlyos magánéleti és elvi konfliktusokat ugyancsak ígér, de közben azt is, hogy történetük „kisebb-nagyobb zökkenőkkel élethosszig” tart. Aztán kiderül, hogy a kilencvenes évek eleji kultúrharcos hangulat a sokáig megingathatatlannak érzett összetartást is el tudta bizonytalanítani. Egy sor más dologgal persze: időskorral, sértődéssel, „valami buta szerelmi üggyel”.
Igaz, ekkor nem élt már az idén száz éve született, 1991 nyarán elhunyt Nemes Nagy Ágnes. Képes lett volna békítőleg hatni? Lengyel Balázs szerint legalábbis igen. Ezt írta, amikor a Széchenyi Művészeti és Irodalmi Akadémiából (SZIMA) indulatos levélben kilépő Mészöly Miklósnak üzent: kár mindent magunk mögött felégetni. „Te se szoktad, ha egy idő múlva rekapitulálod a dolgaidat. Alaine embersége, szegény Ágnes indulatos objektivitása sem tanácsolna mást.”
• Miért olvashatnak több Pilinszkyt, mint Nemes Nagyot?
• Mit tartott problémásnak Kulcsár Szabó Ernő a tíz évvel ezelőtti Nemes Nagy-megemlékezésekből?
• Tényleg nincs igazán klasszikus szerelmes verse Nemes Nagynak?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
