Szécsi Noémi: A női nem csúcsa a férjezetlen szűzlány volt

A férfiak úgy tartották, a nőket meg kellett védeni a stressztől, mert degenerálódik az emberi faj, ha a nők idegeit is a kenyérharc őrli fel – mondja Szécsi Noémi, aki budapesti úrinők életét, majd a XIX. és XX. század fordulójának szépség-, egészség- és szexualitásfelfogását bemutató kötetek után most a dualizmus kori nők neveltetését és szereplehetőségeit vizsgálja. A Park Kiadó gondozásában megjelent Régen minden lánynak jutott férj című könyvről beszélgettünk a szerzővel.

– Az új kötet miben tér el az előző női életmódtörténeti könyveitől?
– Még mindig nagy a kereslet az első, Géra Eleonórával közösen írt, 2015-ben kiadott A budapesti úrinő magánélete című kötet iránt, de ez szerzői jogi okok miatt már nem jelenhet meg újra. Az azóta eltelt közel egy évtizedben számos művelődéstörténeti könyv, blog, podcast született, számos forrásanyag vált elérhetővé digitálisan is. E két ok miatt úgy éreztem, itt az ideje, hogy a fókuszt máshova irányítva új összefoglalást írjak a témában. Akármennyire szeretünk a nemesek életéről olvasni, a felmenőink nagy valószínűséggel azok a nők voltak, akiknek az életéről alig maradt fenn valami. Cselédek, munkásnők, parasztasszonyok, iparosok feleségei. Már csak ezért is nagyon fontos kutakodni utánuk. 

– A szegényebb rétegek szinte láthatatlanok voltak, hogyan lehet mégis elmesélni a történeteiket?
– Sokkal több úgynevezett egodokumentum – naplók, levelezések – rögzíti az úrinők életét, de hasonlóan jól dokumentált a cselédség helyzete is, a szakácsnők, óvó- és tanítónők, munkásnők azonban mindig tárgyiasítva jelennek meg. Az ő életükről csupán hivatalos iratok, rendelési naplók, anyakönyvek, munkakönyvek mesélnek, nagyon ritka esetben rögzítik a saját hangjukat. A kutatásaimat segíti, hogy gyűjtő is vagyok: antikváriumokban, bolhapiacokon, online keresek nőtörténettel összefüggő írásokat, hivatalos dokumentumokat, a bizonyítványtól a munkakönyvekig és a nők múltját ábrázoló fotókig. Így bukkantam rá a dohánygyárban dolgozó Tarnovszky Ilona munkakönyvére, amelyben már eleve nagyon sok adat volt a pályájáról. Később megtaláltam az anyakönyvekben nyilvántartott adatait, ezekből pedig a személyes körülményeit is fel tudtam tárni, hogy hol lakott, mikor házasodott, mikor szült, hol halt meg. Ezek alapján már fel lehet vázolni egy sorsot.

• Miért van az, hogy még a híres nőkről is sokszor téves adatok kerinegenek?
• A gyermekekre nagyon másként tekintettek a dualizmus idején, mint ma. Miért?
• Hol húzódtak a határok a különböző társadalmi osztályba tartozó nők világai között?