Szia, Uram, rendszerváltás érdekel?

Kik vagyunk?
Magyarok!
Mit akarunk?
Hát, ő, izé…

Ülünk a Kötöttfogás Extra színpadán (Hatszín Teátrum, Jókai utca 6, amúgy július 22-én megint ott fogunk ülni, méghozzá Aranyosi Péterrel, csak szólok), és már nem tiszta, honnan, hogyan gabalyodott a beszélgetés, de a rendszerváltás a téma. És amint visszagondolok, emlékképeket keresgélek, átlagos hétköznapokat látok, az átlagos hétköznapokban átlagos életet élő átlagos embereket, önmagunkat, ahogy ez az egész egyszerűen csak úgy megtörténik velünk. Vagy felettünk. Kicsit beszélünk még a témáról, de inkább hazahozom, hogy hátha csak ott a reflektorfényben bújtak el szégyenlősen a csodálatos, izgalmas, sorsfordító, történelemformáló rendszerváltozásunk memoárdarabkái. Hát nem.

Persze akadtak mifelénk is, akik lelkesen vetették bele magukat a demokrácia című társasjátékba. Akkoriban a pluralizmus volt a leggyakrabban hangoztatott kifejezés, mintha a politikai sokszínűség, a többpártrendszer lenne a közjó eredője és végpontja, nos, látjuk, hova lehet eljutni, bár ez így igazságtalan szegény pluralizmussal szemben, szóval hova tudtunk eljutni mi a korlátlan közéleti változatossággal. Ami törvényszerű volt. A magyar társadalom ugyanis igazából nem akart demokráciát – leszámítva azon néhányakat, akik, mint említettem, önfeledten élvezték, hogy immáron szervezett formák között és nyíltan művelhetik, amit addig inkább csak morgolódva, szűk körben tehettek. A többség, a nagyon nagy többség csupán a kapitalizmus kirakatjólétét ácsingózva tekingetett nyugatra, máskülönben köszönte szépen, jól elvolt a kádári keretrendszerben, ahol tiszták, egyértelműek és egyszerűek voltak a szabályok. Ne elégedetlenkedj, ne hőbörögj, ne szólj bele, ne vitasd, fogadd el, röviden: ez van, ezt kell szeretni, és szerették, mert húsz esztendeig viszonylagos jólétet, de mindenekelőtt kiszámíthatóságot és stabilitást adott, ráadásul az egyén válláról levette a döntés, a cselekvés, a tévedés, a közösségi felelősségvállalás szinte valamennyi terhét. Döntöttek, cselekedtek és gyakorta tévedtek is helyettük a mindenféle szintre kinevezett ilyen-olyan vezető elvtársak.