Újra Észak, újra a finnországi kis falu, Utajärvi a Kajaaniból Ouluba vezető egykori kátrányút mentén. Megint a napi másfél kilométeres séta az idősotthonig és vissza. Időben érkezem Északra: még elérem az utolsó őszi napsütést, még jut annyi fény, hogy kedvemre gereblyézhessem az avart a kertben. Az erdő mögé húzódó napsugárban még nem tudom, milyen lesz, amikor ez a parányi csík is egyszer végleg eltűnik a fák mögött. Amikor naponta sötétben indulok az önkéntes munkára, és sötétben lépek ki az házból. Amikor majd egyetlen, óvatosan kirajzolódó gondolat kerít hatalmába: haza! Dél felé, a Fény felé...
De most még október eleje van, napsütés. A patakparti szomszéd sajnálkozik: már fölszedte a stég lépcsőjét télire, pedig, mondja, bizonyára szívesen megmártóztam volna szauna után. Nyolc fok van napsütésben, hat a vízben – nem hibáztatom a férfit a sietségéért... A szembe szomszéd lelkesen tervezi a fűtési rendet. Hangosan számolgatja: míg kitart a Nap, hetente csak egyszer, hűvösebb időkben pedig kétszer fűtünk be a kemencébe. Közben számban veszi a nyár hozadékát: az idei bogyótermés szerényebb volt, mint a tavalyi, de a gombára nem lehet panasz! A gyűjtemény már fagyasztva, savanyítva, szárítva várja a telet.
• Milyen egy finn idősotthon?
• Merre nyaral egy finn nyugdíjas?
• Hogyan érkezik ki a mentő éjszaka?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
