Valami különös dolog

Vasárnap délelőtt valami különleges dolog történt a Szigony utcai Spar előtt. A Práter utcán áthaladva hegedű hangjára lettem figyelmes. Szinte megütötte a fülemet, annyira szokatlan volt. Az autókat figyeltem, hátha valamelyikükben hallgatják a zenét. Aztán vettem észre az az áruház előtti padon ülő, sovány alakot, aki a hegedűjén magyar népdalokat játszott. Alacsony cigány ember volt, ránézésre hetven körül lehetett. Vagyis könnyen lehet, hogy csak hatvan. Ez egy ilyen környék. Valaha szebb napokat látott inge tiszta izzadságfolt, a megviselt hegedűtokot garfieldos matricák díszítették. Egy idős nő pénzt akart neki adni, hosszan kutatta, hová tehetné le az aprót, de nem látott semmiféle tálkát vagy kalapot az alak körül.

Úgy tűnt, csak és kizárólag magának játszik. Lehunyta a szemét, nem vett tudomást arról, mi történik körülötte. A külvilág felé való közömbösségnek az oka könnyen lehet, hogy az a háromszor fél deci kommersz tömény volt, aminek az üvegeit akkurátusan, szép sorban a pad lába mellé állította.