Visszakerülhetnek-e az akropoliszi márványok Athénba?

 Az elmúlt időszak egyik legizgalmasabb híre volt nemzetközi műemléki fronton, hogy felmerült: a londoni British Múzeum valamilyen formában hozzájárulna ahhoz, hogy az Akropoliszról származó, immár több mint kétszáz éve Nagy-Britanniában őrzött márványszobrok és reliefek visszakerüljenek Athénba. Nagy szó ez, hiszen a londoni közgyűjtemény és a brit kormányok eddig foggal-körömmel ragaszkodtak ahhoz, hogy a klasszikus görög szobrászat remekeinek Londonban van a helyük. A brit politikai hozzáállás merevségét mutatta Boris Johnson esete is. A volt kormányfő ugyanis oxfordi egyetemistaként még amellett érvelt, hogy „egy ideális világban az akropoliszi márványokat sosem kellett volna elhozni Athénból”, ám politikusként már elzárkózott minden ezzel kapcsolatos állásfoglalástól.

Az Elgin-márványokként is ismert műtárgyak az athéni Akropolisz épületeinek azon szobrai és domborművei, amelyeket 1801 és 1812 között a britek konstantinápolyi nagykövete, lord Elgin vásárolt meg a Görögországot akkor még uraló oszmán törököktől, és szállított Londonba. A gyűjteményt 1816-ban, miután a diplomata a válása miatt fizetésképtelenné vált, a brit kormány vette meg, majd a British Múzeumnak ajándékozta. A tárgyakat – amelyek közül mintegy 80 látható tárlaton – a mai napig a brit közgyűjtemény legbecsesebbjei között tartják számon. A legértékesebb márványok a Parthenónról, az Erekhtheionról, az Athéna Niké-templomról, valamint a Propülaiáról származnak. A londoni múzeumban jelenleg is olvasható egy felirat, amely megindokolja, miért ott őrzik a mintegy 2500 éves domborműveket. Azért, mert Londonban állagmegóvás szempontjából is nagyobb biztonságban lehet, mint korábban Görögországban volt.

• Pontosan milyen megoldással kerülhetnének vissza Athénba az ókori műtárgyak?
• Mihez ragaszkodna a görög kormány?
• Mitől fél a British Múzeum?