Róla mintázták a kilenclyukú hidat, de már csak a szél jár a Zádor-híd pillérei alatt

Kevés megrendítőbb látvány van egy megözvegyült hídnál. Ha egyetlen képbe kellene összesűríteni mindazt a változást, amelyet a Tisza szabályozása eredményezett az Alföldön, akkor találni sem lehetne megfelelőbb jelöltet a Karcag határában árválkodó Zádor hídnál. A folyónak, amely az építmény 1809-es születésétől fogva járt-kelt az ívei alatt, ma már nyoma sincs. Szikes puszta öleli körül, legelőkkel, szántóföldekkel, a távolban néhány juhakollal. Vizet csak a híddal párhuzamosan csordogáló csatornában találni. Abban sem sokat. Térdig érő gumicsizmában át lehetne gázolni rajta.

Aki járt már a Hortobágyon, annak szemet szúrhat, hogy a karcagi híd a híres kilenclyukúnak a mása lehetne. Igaz, ez alatt csak öt ív díszeleg. A valóság azonban az, hogy a Zádor-híd két évtizeddel öregebb a hortobágyinál, és ez szolgált mintául a híres csárda szomszédságában álló építményhez. Hajdanán ez is „kilenc lyukra lett állítva”, ám 1830 tavaszán a Zádor-ér akkora áradást zúdított a tájra, amely meghaladta a tokaji kőből és karcagi téglából épült híd erejét. A víz a négy szélső pillért elmosta. A felújítás során már csak az épen maradt középső ötöt építették vissza.

• Mekkora utat járt be a Tisza vize az Alföld tájain?
• Mikor veszett el az ősök tudása?
• Milyen jövő vár a Zádor-híd környékére, ha mindem marad a régiben?