Csináljuk úgy, mintha színdarab lenne.
KONFLIKTUS: a Fidesz mindenféle közvélemény-kutatás szerint toronymagasan vezet, amiben fontos elem, hogy a reménytelenségbe zuhant összellenzék miatt még a párttal nem szimpatizálók is a Fideszre voksolnának.
HELYSZÍN: vidéki városka lakótelepén üzemelő kiskocsma félhomályos bárpultja. A rádióból diszkréten az Andy Vajna által frissen felvásárolt lokális rádió szól, a bemondó épp az MTI ingyenes híreit olvassa.
SZEREPLŐK: a poharakat szó nélkül törölgető, a társalgást szemvillanásokkal lekövető unott csapos; az egész napos elutasítottságba belekeseredett fiatal újságíró, aki azt a feladatot kapta a napindító értekezleten, hogy szólaltassa meg a település polgárait a pártpreferenciáikról, de senki se állt vele szóba; valamint a műszakból hazafelé mentében napzáró jutalomsörét kortyolgató aktív választó.
– Feltehetek egy kérdést?
– Már megtetted.
– Okés, feladom, ez tényleg egy ilyen vacak nap.
– Ugyan már, nem kell egyből berágni, nos, halljuk azt a kérdést!
– Ha most vasárnap lenne a választás, kire szavazna?
– Na, helyben vagyunk. Válaszolok, de csak, mert nekem viszont jó napom van. Szóval a Fideszre.
– Ön fideszes?
– Dehogy vagyok fideszes! Tán úgy nézek ki? De mégis, kire szavazzak? A komcsikat rühellem, ez a mostani Jobbik egy vicc, már nem is tudom nyomon követni, hogy ki van bent, ki van kint, Gyurcsánynak börtönben a helye… Segítsél már kicsit… Kihagytam valakit?
– LMP?
– Azt nem tudom, mi.
– Mondjuk, ők se. De nem zavarja a Fidesz rengeteg botránya?
– Milyen botrányra gondolsz?
– Például, hogy elüldözik Budapestről a CEU-t.
– Várj, valami rémlik, ez a Soros-kamuegyetem, ami kavar az amerikai diplomákkal? Megmondom őszintén, nem nagyon figyeltem a híreket, ez a tudományos világ nekem kicsit kínai.
– Akkor a gender szakot, gondolom, hagyjuk.
– Ne hagyjuk, csak fogalmam nincs, miről beszélsz. Ja, de, tudom, az a buzis izé, nem?
– Tényleg hagyjuk. Mészáros Lőrinc világrekorder vagyonosodása?
– Hát, csinálhatnák elegánsabban, az biztos, de régen meg a Simicska nyert mindent, aztán, ha megint gengszterváltás lesz, jön az újabb csókos. Nézd, ez a pénz viszont itthon marad, tisztán emlékszem, mi volt itt a kilencvenes évek elején, hogy mit műveltek a multik, azok aztán rendesen lerabolták az országot. Mészáros viszont magyaroknak, magyar alvállalkozóknak ad munkát, azt se felejtsük el.
– És a luxusjacht, luxusrepülő?
– Milliárdosok, ott másként van minden. Neki egy jacht olyan, mint neked egy doboz cigi, mások meg a te cigidet irigylik, mert még arra se fussa. Ilyen a világ, mindenkinél van szegényebb meg gazdagabb is, nincs ebben semmi újdonság.
– Tiborcz István? Mert az, hogy a miniszterelnök veje közbeszerzésekből gazdagszik, nem igazán a demokráciákra jellemző.
– Látod, ez se tetszik. Ha én miniszterelnök lennék, azt mondanám a vejemnek, hogy édes fiam, azt csinálsz, amit akarsz, de a közpénzek 300 kilométeres közelébe se mehetsz. Orbán Viktor tényleg kicsit jobban odafigyelhetne a családra, viszont van annyi dolga, baja, ő se lehet mindenható.
– Ennek ellenére is a Fideszre szavazna?
– Ezt most nem értem, hogy jön ide.
Világ a tényeken túl | Magyar Hang
„Dehogy lopott, magyar ember, érti, magyar, és nem balliberális, eddig minden nekik jutott.”
– Rendben, akkor mondok mást: média? Itt is kormánypárti rádió szól…
– … Szécsi Palikára gondolsz?
– Nem, hanem a hírekre, az kormánypárti, a központból szállítják. Mert a közmédiát is kézben tartják.
– És? Melyik kormány nem tartotta pórázon a közmédiát? Nem is nézem. Mert minek? És ha így belegondolok, más se nézi. Akkor meg?
– A megyei lapok is kormánykézbe kerültek.
– Azt viszont sajnálom, előfizetők vagyunk még, de gondolkodunk, hogy jövőre nem költünk erre. Az első pár oldalt átlapozom, úgy is csak a helyi ügyek érdekelnek, meg a halálozási rovatot szoktam, mi már abban a korban vagyunk, hogy legtöbbször temetésen találkozunk a régiekkel. Szomorú ez, régen esküvőkre jártunk, aztán keresztelőkre, most meg csak a gyász hozza össze a régi barátokat.
– Mi a véleménye a migránsozásról?
– Sok. Túl sok. Én már csak röhögök rajta, de megértem a kormányt, ha egyszer ez kell a népnek, más is ezt nyomatná. Ugyanakkor megmondom neked az őszintét, én se örülnék, ha ezek az arabok itt lófrálnának az utcákon. Nyilván nem terrorista mindegyik, de ha csak egy van köztük? Jobb a békesség.
– De miért jönnének ide? Hiszen innen mindenki menekül, már majdnem a fél lakosság eltűnt, és nem csak Budapestre, hanem Németországba, Angliába mentek.
– Ez is igaz, a nagyobbik fiam is Londonban van, programozó, nagyon szépen keres, egymilliója megvan havonta. De miért ne mennének? Vagy sajnálod tőlük, hogy jobban élnek?
– Dehogy sajnálom! Csak nem az lenne a normális, ha itthon boldogulnának?
– Régen meg az volt a baj, hogy nem mehettek. El kéne már dönteni, hogy mit akarunk.
Internetes előfizetéssel ugyan szép számú háztartás rendelkezik, de a tájékozódás a túlnyomó többségnél a Facebookkal egyenlő.
– Ha egy pillanatra szerepet cserélünk, és engem kérdezel, akkor azt, hogy minden magyar munkavállaló annyit keressen, mint a németországi kollégái.
– Jó-jó, és ez mikor volt így? Soha. Az Orbán-kormány legalább emel. Anyuka is elégedett, azt mondja, soha nem volt még úgy, mint most, hogy évente többször is kaptak plusz pénzt a nyugdíjasok. Huszonkét esztendeje vagyok a cégnél, annyi bérfejlesztés volt az elmúlt két évben, amit álmodni se mertem volna. Kevesen vagyunk, sok a meló, három ember helyett gályázok, de van munkám, meg kell becsülni. És a két még tanuló gyerek miatt alig fizetek adót. Persze lehetne magasabb a fizu, az mindig lehetne több, de jól elvagyunk, nem panaszkodom.
– Az sem zavarja, hogy ha megjelenik ez az interjú, esetleg baja lehet belőle? A polgármester nem szereti, ha bárki nyilvánosan kritizálja a kormányt, ne hívjuk fel magunkra a feleslegesen a figyelmet, ezt szokta mondogatni. Tiszta Kádár-rendszer.
– Ja, hogy ez egy interjú lett volna? Azt nem említetted, én csak neked mondtam, mert ismerem a faterodat. Más se hiányzik, mint hogy benne legyek az újságban. Nem politizálok, nem voltam egyetlen pártnak se a tagja, a gyárban is, ha valaki szóba hozza, odébb húzódok. Kinek kell a balhé? Azért nincs harag, ugye? Végül is jót beszélgettünk.
– Végül is.
