A jogállamnak befellegzett

Tavaly október elején, amikor az unió soros elnöki tisztét betöltő Finnország miniszterelnöke, Antti Rinne Budapesten járt, és találkozott Orbán Viktorral, közös sajtótájékoztatójukon utóbbi még azt nyilatkozta, hogy Magyarországon a demokrácia, a sajtószabadság, az alkotmányosság nem egy politikai játék, (…) ez nálunk becsületbeli ügy. A jogállamiság egyik alapismérve, hogy a független bíróságok ítéletei mindenki számára kötelező érvényűek, a végrehajtó hatalom számára is.

Nem lehet például kormányhatározatokkal felfüggeszteni bíróságok által megítélt kártérítések kifizetését. Az igazságügyi tárca parlamenti államtitkára, Völner Pál a kormány álláspontját ismertetve a döntést azzal indokolta, hogy a „börtönbiznisz” visszaélés a joggal, ez a tevékenység károsítja az államot, rontja az igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat, sérti az állampolgárok igazságérzetét. A börtönbiznisz kifejezésen az előzetesben lévők, illetve a börtönbüntetésüket töltők által a törvénysértő fogvatartási körülmények miatt indított és megnyert pereket értette az államtitkár.

Ezzel egy időben 60 gyöngyöspatai romának a szegregált oktatásuk miatt elszenvedett hátrányokért jogerősen megítélt összesen 100 milliós kártérítés kifizetését is meg akarja akadályozni a kormány. Itt azzal érvelt Orbán Viktor, hogy munkavégzés nélkül senki ne kaphasson közpénzt.

A jobboldali törzsközönség lelkesen üdvözli a kormány kemény kiállását, amellyel bírósági ítéletek semmibevételére szólít fel. A közösségi hálót ellepték az indulatos cigányellenes hozzászólások, ami úgy tűnik, egyáltalán nincs ellenére a politikai hatalom képviselőinek. Mivel a gyöngyöspatai romák képviseletét egy olyan civil jogvédő szervezet látta el, amely egy Soros Györgyhöz köthető alapítvány támogatását élvezte, jó alkalmat láttak az újabb sorosozáshoz is. A több száz milliós állami támogatást élvező, kormánypártokhoz közel álló civil szervezet támogatásának is nyilván örültek volna Gyöngyöspatán, ám ők jogvédelem helyett békemenetek szervezésére használják fel a közpénzt.

A bíróság fejenként átlagosan 1-2 milliós kártérítést ítélt meg a gyöngyöspatai szegregált oktatásban való részvételre kényszerített romáknak. A jóindulat mezét magukra öltő kormánypárti értelmiségiek – feledvén a jogállamiság alapelveit, amelyeket az egyetemi vizsgáikon még jelesre tudtak – hajlanak arra, hogy oktatással, felzárkóztatással kártalanítsák készpénz kifizetése helyett a sértetteket. Nyilván vannak olyanok is, akik a krumplit, a száraztésztát, a konzervet is elfogadható fizetségnek tartanák, hiszen a cigányok a szavazataik csereértékeként a szavatossági határidő lejártához közeledő élelmiszereket is el szokták fogadni választások előtt – eddig ez volt a cigánysorokon nyert tapasztalat.

Nagy kérdés, van-e még Magyarországon annyi öntudatos állampolgár, amennyi ezt a gyalázatot a milliós állami fizetésekért cserébe feltűnően hallgató díszcigány politikusok helyett is megakadályozza. Mégpedig jogállamunk utolsó bástyáinak, a bíróságnak és a joggal való visszaélés bűncselekményének gyanújába kevert ügyvédi karnak a védelmében. Kialakul-e akkora összefogás egy – talán nem mindenki számára érthetően – fontos jogelv érvényének megtartása érdekében, amely képes lesz megálljt parancsolni Orbán Viktornak annak érdekében, hogy megértse: hatalmát nem szélesítheti tovább alkotmánysértő módon.

Eddig, ha valakinek valamilyen ok miatt nem vagyoni kártérítést vagy sérelemdíjat ítélt meg a bíróság, soha nem merült fel magyar miniszterelnök fejében, hogy ez a fizetség munka nélkül kapott közpénz volna.

A munka nélkül kapott közpénz fogalmát eddig vissza nem térítendő állami támogatásra, korrupciós pénzekre, fiktív szerződések alapján kifizetett állami apanázsokra értettük. Bíróság által törvényeink alapján megítélt kártérítés kapcsán ez eddig senkiben nem merült fel.

Az emberi jogokat súlyosan sértő körülmények a mi törvényeink szerint is jogsértők, a mi jogszabályaink teszik lehetővé, hogy emiatt kártérítési pert lehessen indítani. A bíró, ha megalapozott a kereset, nem tehet mást, mint hogy megítéli a kártérítést. Mindenkinek joga van ügyvédet fogadni peres ügyei vitelére. Az ügyvédnek pedig joga van – bármilyen furcsának tűnik is ez – ügyvédi feladatot ellátni. Nem mellékes körülmény az sem, hogy a fogva tartás borzalmas körülményei miatt, az ügyek nagy hányadát olyan előzetesben lévők indítják, akik még csak gyanúsítottak vagy vádlottak, vagyis törvényeink szerint jogerős bírósági ítélet hiányában – megilleti őket az ártatlanság vélelme.

Miközben a végrehajtó hatalom az állampolgárokat érintő jogerős bírósági ítéletek végrehajtása ellen munkálkodik, maga sem tesz eleget bírósági ítéleteknek, nem adja ki a kiadni rendelt közérdekű információkat annak ellenére, hogy a pernyertesek készek lennének fizetni is értük. Az Országgyűlés – amelynek kétharmada nyilvánvalóan a miniszterelnök-pártelnök befolyása alatt végzi törvényhozó munkáját – nem hajlandó eleget tenni az Alkotmánybíróság felhívásának, amely szerint meg kellene alkotnia azt a törvényt, amely a rokkantnyugdíjasokat kárpótolná a törvénysértő módon megfosztott járandóságuk miatt. De a miniszterelnöktől tudjuk, hogy munka nélkül senki nem kaphat közpénzt. Ki tudja, talán emiatt késlekednek e törvény benyújtásával, mulasztásos alkotmánysértést elkövetve.

Mint tudjuk: hazánkban a jogállamiság nem játék, hanem becsületbeli ügy. Az a baj, hogy sokasodnak a jogállamiságunkat csorbító ügyek, és egyre kevesebb becsületes jogorvoslatot tapasztalunk.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/4. számában jelent meg január 24-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/4. számban? Itt megnézheti!