Nagy interjú jelent meg Radó Péterrel a Népszavában. Az oktatáskutató kifejti, hogy az ország viszonylag magas arányú oktatási kiadásai igen rosszul hasznosulnak, egyebek mellett az elaprózott iskolarendszer miatt, így a bajokat nem tudják kijavítani – sem a pedagógusbérek, sem az eszközellátás, sem a készségek fejlesztése terén. A színvonal folyamatosan romlik, mivel nincs távlati cél, csak a napi politikai szempontok érvényesülnek, a kormányzat csupán a negatív jelenségek következményeit próbálja kiküszöbölni. A felsőoktatás is hanyatlik, a diplomások aránya csökken az átszervezések, a forráskivonás és a bejutási lehetőségek szűkítése miatt.
A vírus miatt szükséges digitális átállás ott sikerült, ahol eddig is volt ilyen irányú fejlesztés, másutt mindent a pedagógusokra hagytak, akik a feladatot jól-rosszul, lehetőségeik arányában oldották meg. Bár a centralizációnak Radó szerint vannak előnyei is, a korábbiaknál jóval nagyobb gondokat eredményezett.
Úgy vélem, a közös ellenzéki program egyik fő fejezetének az oktatás átszervezéséről kell szólnia. A kérdés vizsgálatát nem lehet elég korán elkezdeni, nemcsak azért, mert igen bonyolult, sokrétű rendszerről van szó, amelyben nevelők, diákok és szülők érdekeit és szempontjait kell összehangolni. Azért lenne jó 2022-re komplett tervvel előállni, mert az átalakítást nem lehet egyik napról a másikra végrehajtani – a jelenlegi struktúrákat engedni kell kifutni, s csak az új korosztályokat lehet bevonni egy majdani reformba. Számos területet kell újragondolni: az iskolarendszert, az intézmények önállóságát, a tanterveket, a tankönyvek ügyét, a pedagógusok státuszát, az anyagi alapokat.
Érzékenyebb, gyerekközpontúbb, oldottabb, kreatívabb iskolát kell létrehozni, ahová gyereknek és tanárnak egyaránt jó járni. Olyan iskolát, amelyben mindenki hozzáfér a tudáshoz, akár budapesti értelmiségi, akár szabolcsi roma családban született. Olyan iskolarendszert, amelyben nincsenek zsákutcák, amelyben mindenkinek lehetősége van bepótolni a hiányait, a lemaradásokat, amely ösztönöz a tanulásra, de a sportra, a játékra, a közösségi kapcsolatokra, a kultúra befogadására is. Olyan iskolát, ahol nem lehet az előmenetel akadálya a család anyagi helyzete, a lakáskérdés, a származás, a vallás, ahol nem az elsajátított anyag mennyiségén, hanem a kreativitáson és az együttműködésen van a hangsúly.
Az EU szakértői szerint ajánlatos, hogy egy országban a diplomások aránya 40 százalék felett legyen. A mai tendenciák mellett ezt a XXII. századra sem érjük el. Egy ilyen rendszer kialakítása alapvetően demokratikus viszonyokat feltételez, ahol minden érdekelt elmondhatja a véleményét s azt kellő komolysággal fogadják, ahol minden hasznos javaslatot beépítenek a rendszerbe, és a végén egyetértés jön létre a döntéshozók között. Olyan tervezőcsapatot kell tehát kialakítani, amelyben többféle irányzat is képviselteti magát, s amely képes felelősséget vállalni határozataiért.
Az ellenzéknek ezért mielőbb létre kellene hoznia egy oktatási kabinetet, amely kidolgozná a reform minden részletét. Persze nem csak az iskolákkal kapcsolatosan, de mielőbb el kellene kezdeni foglalkozni az egészségügy, a szociális szféra, az önkormányzatok, az ipar, a kereskedelem, a közlekedés, a mezőgazdaság és a többi ágazat kérdéseivel is. Ha a demokratikus ellenzék 2022 tavaszán át akarja venni az ország vezetését, minden téren ki kell dolgoznia a részletes terveket. A programot kialakító bizottságok (illetve azok vezetői) tulajdonképpen egy árnyékormányt jelentenének, amely nemcsak szakmai ajánlásokat tenne, de a mai kormánypárt kapkodásával szemben megmutathatná azt is, hogyan kell megtervezni az ország működését. Ez a tevékenység – ha megfelelően be is mutatnák – sokkal jobban segítené a választók megnyerését, mint a pártok politikai aktivitása a közös lista körül vagy a részvétel a kiüresített parlament működésében.
A Fidesz legyőzése nagyon fontos, mivel népbutító politikája végtelenül kártékony, de ami utána következik, még fontosabb. A nemzet jövője a kiművelt emberfők tömegén alapul, különösen manapság, a munka világának radikális átrendeződése idején. Ennek létrehozása, bár hosszú távú, de megkerülhetetlen feladat.
A Magyar Hangban megjelenő publicisztikák nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang karácsonyi dupla számában jelent meg december 18-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/51. számban? Itt megnézheti!
