A közelmúlt híre, hogy a Soros György (illetve immár a fia, Alexander Soros) nevével fémjelzett Nyílt Társadalom Alapítvány (Open Society Foundations = OSF) átcsoportosítja a civil szervezeteknek szánt támogatásait, ami az EU egyes országaiból (így akár Magyarországról is) forráskivonást jelenthet. (Pont a cikk megjelenése előtt írta meg Alex Soros, hogy nem hagyják el Európát, hanem Kelet-Európában fokozzák tevékenységüket – a szerk.)
Ezzel kapcsolatban érdemes néhány, nem kellően hangsúlyozott számadatot egymás mellé tenni, így értékelve a nagyságrendeket. A OSF évente rendszerint összesen nagyjából 1 milliárd forinttal támogatja (támogatta) a teljes magyar civil szektort (pontosabban annak azon szereplőit, akik részesülnek ezen juttatásokból). Viszonyítsuk ezt az összeget más tételekhez, hogy megítélhessük, hogy milyen jelentősége lehet ezeknek a támogatásoknak össznemzeti szinten (hiszen a magyar kormány propagandája hosszú évek óta az egész nemzetünkre leselkedő veszélyekkel riogat minden fórumon a „Soros-alapítványra” hivatkozva).
Az Átlátszó derítette ki, hogy a magyar kormány csak 2017-ben ennek több, mint 12-szeresét költötte sorosozós hirdetésekre, ami 2018-ban is további milliárdokba került. Mészáros Lőrinc néhány hete egy teljes évi magyar Soros-támogatás 27-szeresébe kerülő jachton vakációzott családjával. Egyetlen kilométer autópálya építése hazánkban a szóban forgó egymilliárd forintnak tipikusan legalább 2, de inkább 3-4-szeresébe kerül. A magyarországi stadionépítési láz produktumai közül a legkisebbek is gyakran meghaladták ezt az összeget: a 3500 férőhelyes felcsúti Pancho Aréna például ennek majdnem négyszeresébe került. A legnagyobbak pedig nagyságrendekkel többe: a nemzeti stadion, a Puskás Aréna konkrétan egy teljes évi Soros-támogatás 190-szereséért épült fel. De megemlíthetem azt is, hogy az időközben elüldözött CEU évente az összeg közel 10-szeresével járult hozzá a magyar költségvetés bevételeihez.
Nem sorolom tovább a potenciális viszonyítási pontokat. Szerintem már ezek alapján is reálisan megítélhető, hogy mekkora potenciális kockázatot jelent (vagy inkább nem jelent) a magyar demokrácia működésére, a „társadalmi rendre”, a vélt vagy valós, megőrzendő hagyományainkra, a kultúránkra és miegyébre (amit a NER-sajtó folyamatosan veszélyben érez) évi 1 milliárd forint civileknek juttatott támogatás. Hozzáteszem, hogy a forrásokat elnyerő szervezetek költségvetésében ezek a tételek tipikusan nem meghatározóak. A sokat emlegetett Transparency International Magyarország bevételeinek például 15-20 százalékát, míg a Háttér Társaságénak körülbelül 10 százalékát teszik ki az OSF támogatásai.
Ha feltételezzük, hogy a Fidesz jól ítéli meg, hogy mivel lehet hatást elérni a magyar társadalomban (márpedig a választási eredmények ezt igazolják vissza), akkor a civilek elleni masszív sorosozós kampányról megállapítható, hogy a magyar emberek jelentős részénél működhetett. Vagyis embertömegek elhitték, hogy a civileken keresztül érvényesülő Soros-befolyás jelentős veszély, ahogy a NER-média harsogja.
Számomra az egyik fő kérdés itt az, hogy ki tehet arról, hogy hazánkban az emberek jelentős része nem tud mit kezdeni nagyságrendekkel, ha pénzről, forrásokról, támogatásokról, forintokról és dollárokról van szó? Ki tehet róla, hogy elhiszik az egérről, hogy elefánt, a valódi elefántot pedig hajlamosak észre sem venni? A fent összegyűjtött adatokhoz nem kell oknyomozó újságírónak lenni: ezek elérhetőek mainstream médiumokon megjelenő cikkekben. A jelen írás logikája sem túl bonyolult. Szóval ki tehet minderről? Az iskola? A matektanárok? A szülők? A gyerekek? A társadalom? Az intézmények? A média? Vagy ezek mind bizonyos mértékben?
De talán jobb kérdés, hogy mit tudunk tenni azért, hogy legalább a következő generációk nagyobb barátságban legyenek a számokkal és ez által legyen egy fontos eszközük átlátni a manipuláción. Mert Orbán Viktorok, Rogán Antalok, Habony Árpádok, Hollik Istvánok és Gulyás Gergelyek mindig lesznek egy társadalomban, akikben nincsenek belső morális gátak, ha a média adta lehetőségek saját hatalmuk erősítésére való kihasználásáról van szó. Nem ők az érdekesek. Az érdekes az, hogy hogyan lehet kialakítani a társadalomban egy ellenállóképességet a manipulációval szemben. Láthatóan elég mélyről indulunk, a feladat pedig – attól félek – nem teljesíthető a következő választásokig.
