A vétókirály

A vétókirály

A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök a visegrádi csoport (V4) varsói csúcstalálkozóján tartott sajtótájékoztatón 2020. július 3-án (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Előttem a kép, amint Orbán Viktor a magyar népre hivatkozva, a dicsőséges 133 bátor hazafi üzenetét tolmácsolva felolvassa 26 uniós tagállami vezetőnek, hogy mik a feltételei. Kínos mosolyok, szemforgatás, kezekbe temetett fejek, sóhajtozás, semmibe révedő tekintetek – ilyeneket képzelek el, majd a magyar miniszterelnök dolga végeztével elégedetten körbenéz és valószínűleg tetszenek neki a látottak. Megérdemelték, gondolja Orbán. Megérdemeltük, gondolják a többiek. A magyarok feltételei vagy teljesülnek, vagy nem lesz közös mentőcsomag, költségvetés, semmise, ez a vétókirály üzenete.

A vétókirály egyébként nem csak és kizárólag Orbán Viktor, hanem mindig az a politikus, miniszter, nagykövet, aki éppen Magyarországot képviseli. Mert ha másként nem megy, akkor vétózunk. Tudván tudva természetesen azt, hogy formailag ilyen vétózásokig csak nagyon ritkán sodorja el az élet a magyar ellenállást, mert amint lehetőség nyílik egy esetleges vétóra, a kérdés azonnal átkerül a tovább tárgyalandó ügyek listájára. Vagyis nem szokott olyan helyzet előállni, amikor mindenki felemeli a kezét és igennel szavaz, de a magyar „nem” miatt az egész ötlet megy a kukába. Annyi előzetes egyeztetésen átmegy egy-egy javaslat, hogy bőven ki lehet szűrni, hogy kinek van olyan kifogása, ami miatt tuti nem lehet a támogatására számítani. A vétózás alternatívája egyébként a tárgyalás, de oda másfajta habitus kell. Olyan most nincs. Régen volt, de elmúlt.

De nézzük ezeket a feltételeket. Az általában kirobbanó gazdaságára hivatkozó mintaállam most éppen szegénységével jön elő: ne kapjanak kevesebb pénzt az uniós mentőcsomagból a szegényebbek, mint a gazdagok. Ennek így nem sok értelme van. Abszolút értékben? Vagyis járjon több Magyarországnak mint a nála jobb GDP-vel rendelkező 47 milliós Spanyolországnak? Vagy egy főre számítva? Vagy százalékosan? Vagy hogy?

A másik feltétel a „teljesen felesleges” kategóriába tartozik: a pénzt kizárólag a gazdaság újraindítására, a gazdasági növekedés beindítására, a munkahelyek védelmére és új munkahelyek teremtésére lehet fordítani. Mi a kérdés? Igen, pontosan ez a cél, miért költenék másra? Vagy rossz az, aki rosszra gondol és ez csak egy önkorlátozás?

Végül a harmadik: „a forrás nem köthető össze olyan politikai és ideológiai feltételekkel, mint a jogállamiság, illetve a bevándorlás kérdésének megítélése”. Először is, nem tudom, hogy kerül a bevándorlócsizma az asztalra, pontosabban miért van ott állandóan, hacsak nem valami önös politikai cél miatt. Valószínűleg ebben a vitában a bevándorlásnak nem osztanak lapot és ezt pont ilyen jól tudja a kormány is. A jogállamiságot nem lehet megkerülni, ha innen nézzük, az egész parlamenti szavazósdira azért lehetett szükség, hogy a nemtetsző jogállami részt felesleges dolgokkal körbepárnázzuk, hátha úgy kisebbet puffan. Nyilván Orbán is tudja, hogy a jogállamisági feltételt eltávolítani – dacára követeléseinek – csak úgy nem fogják. Sok tagállamban ugyanis éppen azzel tudják megvédeni a választók előtt a hitelből finanszírozott helyreállítási csomagot, hogy tettek bele garanciát arra nézve, hogy nem fogják ellopni. Mert sajnos itt tartunk a kurucos vitézi próbán, egyszerű tolvajoknak néznek minket, nem szabadságharcosnak, Európa védelmezőinek.

De mi van akkor, ha a vétókirály tényleg megtorpedózza az egészet, úgy a 750 milliárd eurós helyreállítási csomagot, mint a közel 1100 milliárd eurós következő hét éves költségvetést? Röviden: semmi. Most még. Ha az EU-nak nincs költségvetése, akkor jövőre az idei évre vonatkozó keretekkel gazdálkodhat addig, amíg nem sikerül megegyezést találni. Az egyébként nagyon valószínű, hogy a hétvégi EU-csúcson nem lesz megállapodás, elhalasztják, elnapolják, volt már ilyen. Nem a vétókirály miatt, hanem mert vannak tagállamok, akik szerint nincs ingyenpénz, márpedig a 750 milliárd eurós helyreállítási alapból 500 milliárd vissza nem térítendő pénz. A magyar kormányfő számára azonban nagyon kellemetlen pillanat lesz az, amikor ez a vita megoldódik – márpedig ez meg fog történni előbb-utóbb – és akkor ott áll a maga pőre valóságában a vétókirály: csak azért nincs helyreállítási csomag, Európa megmentése, milliók állásának, megélhetésének garantálása, mert a magyar parlament ennek útjába állt. Minél mélyebbre megyünk ebbe az erdőbe, annál nehezebb lesz kijönni.

Tényleg, fel kell háborodni azért, mert a törvények ránk is vonatkoznak?