Esküt tettem Isten előtt, számít ez még bármit ebben az országban?

Esküt tettem Isten előtt, számít ez még bármit ebben az országban?

Donald Trump republikánus párti amerikai elnök tüntetõ támogatóinak egy csoportja a Rotundában, miután betörtek az amerikai törvényhozás washingtoni épületébe, a Capitoliumba 2021. január 6-án (Fotó: MTI/EPA/Jim Lo Scalzo)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

A kérdést egy republikánus szenátor, Todd Young tette fel Donald Trump híveinek Washingtonban, az amerikai törvényhozás épülete előtt. Young feldúltan magyarázta pártja szavazóinak, akik az érdekeik képviseletét kérték számon rajta, hogy higgyék el: ő is jobban örült volna, ha Trump elnök marad, de itt már nem véleményekről van szó, hanem törvényekről. „Esküt tettem Isten előtt, számít ez még bármit ebben az országban?” – háborgott a szenátor.

Magyar idő szerint szerda este gyakorlatilag formális okból ültek össze a képviselők a washingtoni Capitoliumban, hogy hitelesítsék az elnökválasztás eredményét. Donald Trump  nem tudott bizonyítékkal szolgálni arra, hogy tömeges csalás eredménye a választási eredmény. Az összes jogorvoslati lehetőségét kimerítette, de nem járt sikerrel. A választást elvesztette, ezt mégsem tudta tudomásul venni. Híveinek pedig nem kellett sem bizonyíték, sem komolyan vehető indoklás ahhoz, hogy megostromolják a Kongresszus épületét. Úgy tűnik, elsiklottak afölött is, hogy egyetlen bíróság sem adott helyt a leköszönő elnök kifogásainak.

Másnap reggel százával jöttek szembe a magyar közösségi média posztok, amelyek arról szóltak, hogy 2022-ben itt is valami hasonló várható: ha a Fidesz elveszíti a választást, a törzsszavazói tábor majd biztosan megostromolja a Parlamentet. A leköszönő miniszterelnök nyilván (remélhetőleg, legalább) sietne békés viselkedésre inteni a tömeget, ahogy Donald Trump is tette. Helyesen, de képmutatóan is, mintha az eszkalálódó erőszaknak az ég világon semmi köze nem lenne ahhoz, amit a választás óta előadott.  

Nyilván sok egymással összefüggő ok lehet, ami végül egy ilyen helyzethez vezet. De az biztos, hogy kell hozzá egyfajta szellemi alapvetés. Például biztosan nem árt, ha éveken át olyan dolgokat sulykolnak az emberek fejébe, hogy bíróságok nem a nép érdekét nézik, vagy hogy háború folyik, és a harcban nem lehet válogatni az eszközök között, mert a politikai ellenfelek a haza ellenségei. A döntésekhez nem szükséges indoklás, az állításokra nem kell bizonyítékot szolgáltatni. A jogállam viszonylagos dolog. Ismerős? Elég nagy baj.

Persze az is előfordulhat, hogy ez a dolgok természetes menete: nehéz és véres történelmi korszakok után a társadalmak kitartóan dolgoznak azért, hogy megteremtsék a demokratikus konszenzust, a jog uralmát és hasonlókat, aztán bizonyos idő elteltével – ki előbb, ki később – belefáradnak ebbe, és egyszerűen öngyilkosok lesznek. Lehet, hogy így van.

A probléma csak az, hogy ahol éppen demokratikus konszenzust és a jog uralmát igyekeznek megteremteni, ott hosszú távon és összességében jobb élni, ahogyan jó volt élni például Európában is az elmúlt évtizedekben, főleg olyan országokban, ahol ezt komolyan vették. Az öngyilkosság korszaka jóval kiszámíthatatlanabb lehet, hiszen míg egy demokratikus jogállam sérülékenysége a hibái ellenére is körbe van bástyázva különböző garanciákkal, addig egy-egy populista vezér „igazságkereső” ámokfutását láthatóan nem nagyon zavarják fékek és ellensúlyok.