Történelmi mélypontra zuhant a vasárnap esti Oscar-gála nézettsége. A 93. díjátadót mindössze 9,85 millióan követték, ami kevesebb mint a fele a tavalyi 23,6 milliónak. Az is alacsonyabb volt a korábbi években mérteknél, a jelenség okait nyilvánvalóan nemcsak a koronavírus-járványban, illetve a korlátozásokban kell keresnünk. De tény, hogy az összes többi, az utóbbi időben tartott hasonló rendezvény nézettsége nagyot zuhant. A Grammy-gálát egy hónapja 8,8 millióan követték, a Golden Globe-díjátadót 6,9 millióan, az őszi Emmy-t pedig 6,1 millióan.
Persze, mit is nézzen az ember, amikor a szokásos esemény helyett mindenki távolról jelentkezik be, otthonából mond köszönőbeszédet? Az Oscar-díjátadót már személyes jelenléttel rendezték meg, de jóval kevesebb vendéggel, végül pedig olyannyira unalmasan, hogy nem csoda, ha az ébren maradók is az első félórát látva inkább az alvást választották. De a nagy többség nyilván nem a kreativitás teljes hiánya miatt kapcsolt el, hanem eleve nem is érdeklődött az idei után. Ennek számos oka van a tévétől való évtizedes elfordulástól kezdve egészen addig, hogy ezek a nagy amerikai díjátadók már kevesebbet jelentenek az emberek számára. Az okokat hosszan lehet elemezni, de nézzük most csak a legkézenfekvőbbet, az igazán aktuálist: az emberek jó része egyszerűen nem látta ezeket a filmeket.
A mozik a tavalyi év nagy részében zárva voltak, idén sem nyitottak ki sok helyen mostanáig. Olaszországban épp a napokban térhetnek vissza az emberek, Magyarországon talán a hétvégén, esetleg jövő héten. (És nálunk most is csak a védettségi igazolvánnyal rendelkezők.) A forgalmazók a mozizárások idejére visszavonultak, tartogatva filmjeiket a későbbi időszakra. De még nyáron is így tettek sok esetben, látva a rendkívül alacsony nézőszámokat. Ha a legjobb filmre jelölt alkotásokat meg szeretnénk nézni, nem vagyunk könnyű helyzetben. A Mankot és A chicagói 7-ek tárgyalását megtaláljuk a Netflixen, de a többiért olyan szolgáltatókhoz kellene fordulnunk, amik Magyarországról nem feltétlenül elérhetőek. A Guardian is kitért rá az Oscar-tudósításában: az Anthony Hopkins főszereplésével készült The Father-t gyakorlatilag alig látta valaki Angliában.
Nagy kérdés, 2021 második fele miként fog alakulni. Magunk mögött tudhatjuk végre a járványt, visszatérnek az emberek a mozikba, eljutnak hozzánk a még be nem mutatott filmek? Hány olyan alkotás lesz, amit végül forgalomba sem hoznak? Mi mindenről maradunk le? A teljes kulturális szféra számára szörnyű időszak ez, sokan kénytelenek voltak új munka után nézni, színészek álltak biciklisfutárnak, zenészek segédmunkásnak. A kulturális életnek mindennél nagyobb szüksége van a beígért nyitásra, és arra, hogy az emberek merjenek visszatérni a mozikba, a rendezvényekre. Oltassuk be magunkat azért is, hogy megtehessük, és ne féljünk újra beülni egy jó filmre, könyvbemutatóra, hangversenyre.
