Nem a megszokott keretek között, de személyesen tartották meg az idei Oscar-díjátadót, bár sokan távolról jelentkeztek be. Hiányzott a megszokott monumentalitás, a montázsokat is nélkülöznünk kellett, a végén pedig váratlanul rövidre zárták a gálát.
Szerencséje volt tavaly az Oscar-díjátadónak, más filmes rendezvényekkel szemben sikerült még a világjárvány kirobbanása előtt megtartani azt. Az ideit viszont már a pandémia árnyékolta be, így kérdéses volt, egyáltalán megtartják-e személyesen a gálát, vagy – hasonlóképp számos tavalyi fesztiválhoz – az online, esetleg a nézők nélküli megoldást választják. Végül úgy döntöttek, bevállalják a személyes részvételt, bár jóval kevesebb vendéget fogadtak a korábbiaknál. A járványügyi előírásokhoz pedig csak félig-meddig igazodtak: a sztárok maszk nélkül vonultak a vörös szőnyegen, a közönségben ki maszkban, ki anélkül ült, és a díjakat pedig szintén maszktalanul vették át. Számítani lehetett arra is, hogy a beszédek ezúttal a szokott sablonok helyett a világ jelenlegi helyzetére, a koronavírus-járványra fognak fókuszálni. És arra, hogy a díjazottak remélik, jövőre már magunk mögött tudhatjuk ezt az egész rémálmot.
Bár tavaly világszerte bezártak a mozik, szinte csak az év első pár hónapjában, illetve nyáron nyitva tartva, de ettől még bőven számolhattunk friss premierekkel, igaz, a legtöbbel online keretek között. A Netflix, a Hulu és az Amazon Prime élen járt a bemutatókban, és jelenleg is úgy áll a helyzet, hogy ha a főbb kategóriák jelöltjeit akarjuk látni, valamelyik streaming-szolgáltatónál kell próbálkoznunk. Magyarországon az HBO GO mellett a Netflix népszerű, utóbbi szolgáltatónál pedig megtalálhatjuk a Mankot és A chicagói 7-ek tárgyalását, de a legjobb dokumentumfilm díjára jelölt A fogyatékosok forradalmát és a Tanítóm, a polipot is. A nagyszerű román alkotást, a Kollektívát pedig az HBO GO-n tekinthetjük meg.
Magyar idő szerint éjjel kettőkor kezdetét is vette a 93. Oscar-gála, Regina King író-rendező pedig rögtön azzal nyitott: csak összejött végül ez is. A díjátadót a szokásoshoz képest két hónappal halasztani kellett, és több megoldást is mérlegeltek, míg végül arra jutottak, biztonságosan megtartható a rendezvény. A vendégek ezúttal kis asztaloknál, hangulatos lámpafény mellett, egymástól távolabb helyezkedtek el, három-négy fős elrendezésben.
A korábbi években többen kritizálták a díjátadót, amiért négy-öt óráig képesek voltak elhúzni az egészet, így az utóbbi egy-két évben már felpörgették az eseményeket. Magyar idő szerint azért így is belenyúlnak rendesen a hajnalba, és már kevesebben is maradnak fenn érte, mint a régi szép időkben, de ennek ellenére mos is készültek magyar közvetítéssel. Ezt idén Till Attila és Kiss Ramóna vezette.
Sokáig nem vártak az első átadóval, a legjobb eredeti forgatókönyvért – megérdemelten – az Ígéretes fiatal nő szerzőjét, Emerald Fennell-t díjazták. Az utóbbi években számos többé-kevésbé feminista megközelítésű bosszúfilmet láthattunk A bosszú angyalától az Aki bújt-on át A bosszúig, ezek sorába illeszkedett az Ígéretes fiatal nő. Fennell a BAFTA-díjátadóról is két szoborral távozhatott, így várható volt a mostani győzelme. Az Ígéretes fiatal nő számos egyéb jelölést begyűjtött, Fennell kapott egyet a rendezésért, és a legjobb film jelöltjei között is ott találhattuk. A feszültséggel teli, a végére katartikus pillanatokat tartogató művet remélhetőleg hamarosan moziban is láthatjuk, egyébként kikölcsönözhetnénk az Apple TV+-ról, az Amazon Prime-ról és a Google Playről is – más kérdés, hogy Magyarországról a legtöbbre nincs lehetőségünk. Fennell egyébként beszédet nem írt, így inkább azt ecsetelte, micsoda súlya van a kezében tartott szobrocskának. Azért a főszereplőjének, Carey Mulligan-nek köszönetet mondott. De, mint a The Guardian megemlítette a közvetítésében, a stáb nagy része természetesen nincs jelen. Így pedig valóban kissé furcsa, magányos díjátadónak tűnik ez az idei.
A legjobb adaptált forgatókönyv díját a The Father íróinak, Christopher Hamptonnak és Florian Zellernek ítélték meg. A BAFTA-n már ők is győzedelmeskedtek, így sokan fogadtak az Oscaron is rájuk. Azért így is akadt erős kihívó A nomádok földjét jegyző Chloé Zhao révén. Ha eddig rendhagyónak érezhettük a gálát, hát itt csak felerősödhetett az érzésünk, ugyanis Hamptonék videóközvetítéssel jelentkeztek be. Anthony Hopkins csodálatos főszereplése mellett valóban dicsérhettük a nézőket próbára tevő forgatókönyvet is, így ez a szobrocska is jó helyre került. A The Father-t ugyancsak nálunk kevéssé elérhető platformokon találjuk meg, talán hamarosan a mozikban is láthatjuk majd. Az idei Oscar egyik jellegzetessége ez, külföldi tudósítások is kitértek rá: az idei jelöltek nagy részét gyakorlatilag alig látta valaki, hagyományos bemutatók híján kifejezetten nehéz legálisan hozzájutni az egyes produkciókhoz.
A legjobb idegen nyelvű – illetve időközben legjobb nemzetközivé átnevezett – film díját idén a dán Még egy kört mindenkinek kapta. Egy nagyszerű, a megszokottnál kevésbé nyomasztó film a Születésnapot és A vadászatot rendező Thomas Vinterbergtől, ezúttal is Mads Mikkelsennel a főszerepben. Erős induló volt a román Kollektíva is, míg a másik háromról, a hongkongi Better Daysről, a tunéziai The Man Who Sold his Skinről és a bosznia-hercegovinai Quo Vadis, Aidáról eddig kevesebbet hallhattunk. Utóbbit érdemes megnéznünk, amíg még egyáltalán létezik Bosznia-Hercegovina, és nem esnek neki egy újabb különös területrendezés jegyében.
Amennyire szép és pozitív lett a Még egy kört mindenkinek, annyira tragikus volt a forgatás a rendező számára. Épp csak elkezdődött ugyanis 2019-ben, amikor Vinterberg telefont kapott arról, hogy 19 éves lánya halálos balesetet szenvedett. A mostani Oscar-gálán is megemlékezett róla, megjegyezve, hogy ezt a filmet Idának készítették el. Korábban Vinterberg elmondta már, hogy a tragédia után hosszan beszélgetett pszichológusokkal, és azt a tanácsot kapta, hogy ha tud, dolgozzon tovább, mert a lány is ezt akarná. A Még egy kört mindenkinek jelenleg a Hulun érhető el.
A legjobb férfi mellékszereplő kategóriáját, ahogy az előtte lévőt is, Laura Dern vezette fel. A díjat a Judas and the Black Messiah sztárja, a korábban a Tűnj el!-ben is remeklő Daniel Kaluuya vehette át. Ő kissé hosszúra nyújtotta a beszédét, és láthatóan zavarban is volt, a végére eljutva odáig, a szülei miként jöttek össze, hogy ő végül megfoganhasson. Kaluuya kihívójaként tartották számon a Sound of Metal szereplőjét, Paul Racit, de jelölték egyébként A chicagói 7-ek tárgyalásában kiemelkedő alakítást nyújtó Sacha Baron Cohent is.
A technikai kategóriákra, úgy tűnt, nem akarnak annyi szót vesztegetni, a legjobb sminket Don Cheadle adta át, a szobrot pedig Sergio Lopez-Rivera, Mia Neal és Jamika Wilson kapták a Ma Rainey – A blues nagyasszonyáért. Lenyomva ezzel például a két-két jelölést begyűjtő Emmát és a Pinocchiót. A másik kategória, amiben helyet kaptak, nem meglepő módon a legjobb jelmezé volt, de a szobrot itt is elvitte előlük a Ma Rainey, illetve a produkció kosztümfelelőse, Ann Roth.
Meglepő fordulattal Bryan Cranston az Oscar-díjátadónak hagyományosan helyt adó Dolby Theaterből jelentkezett be, ahonnan a humanitárius szerepvállalás fontosságáról, a pandémiában helyt álló orvosokról, ápolókról beszélt. Mint mondta, ők napjaink valódi hősei.
Majd jött egy újabb szokatlan húzás, ezúttal a díjat átadó Bong Joon-Ho jelentkezett be videón. Az Élősködőkkel tavaly a legjobb idegen nyelvű, illetve a legjobb film díját is hazavivő rendező Dél-Koreából kapcsolódott be, hosszú beszédet tartva, amit egy tolmács fordított angolra. A valóban rendkívüli Élősködők alkotója arról beszélt, kinek mit jelent a rendezés, majd bejelentette a győztest is, A nomádok földjét készítő Chloé Zhaót. A kínai rendezőnő sikerére is számítani lehetett, hiába az olyan erős kihívók, mint Emerald Fennell, Thomas Vinterberg, vagy a Mankot rendező David Fincher. Az Amerikai Filmakadémia viszont, hűen az utóbbi évek gyakorlatához, szereti elosztani a díjakat, mindenki távozhat egy-egy fontosabbal.
A Mank így az este egyik nagy vesztese lehet, miután egyedüliként tíz jelölést kapott, de a többségét nyilván nem válthatja díjra. Pedig kifejezetten szép, színvonalas film lett Fincheré az Aranypolgárt író Herman Mankiewiczről. A Filmakadémia szereti a hasonló produkciókat, még akár díjakat is bőven kaphatnak, de, tegyük a szívünkre a kezünk, évekkel később már nem feltétlenül emlékszünk rájuk. Megvan például Martin Scorsese nagyszabású életrajzi filmje, a 2005-ben öt Oscarral távozó Aviátor? Az akkor a legjobb film díját kapó Millió dolláros bébit talán könnyebben idézzük fel.
A legjobb hang díját Riz Ahmed prezentálta, a győztes pedig, nem meglepő módon, a The Sound Of Metal (A metál csendje) lett. Aminek mellesleg Ahmed a főszereplője is. A díjért Nicolas Becker, Jaime Baksht, Michelle Couttolenc, Carlos Cortés Navarrete és Phillip Bladh mondhatott köszönetet.
Meglepő módon az első, aki igazán politikai beszédet mondott, a legjobb rövidfilm kategóriában győztes Travon Free volt. Martin Desmond Roe-val közös filmjük, a Two Distant Strangers lett a befutó, Free pedig azzal nyitott, hogy a rendőrség ma is meggyilkol három feketét, és így fog történni holnap is, miután továbbra is jelentős probléma a feketékkel szembeni hatósági brutalitás.
A legjobb animációs rövidfilm kategóriáját Reese Witherspoon vezette fel, a győztes a netflixes Ha bármi történik, szeretlek, amit kivételesen megnézhetünk a Videán is. Michael Govier és Will McCormack művében egy a gyermekét gyászoló házaspár szomorú történetét ismerhetjük meg.
A legjobb animációs film az utóbbi év sokat dicsért Pixar-produkciója, a Lelki ismeretek (Soul) lett. Még egy film, aminek a bemutatójára annyi ideje várunk már, de a mozik bezárása miatt halasztani kellett. A Lelki ismeretek erősen hajazott a korábbi évek nagy sikerére, az Agymanókra, de végül nem hogy önállóan is megállta a helyét, de kifejezetten eredeti, emlékezetes produkciónak bizonyult. Pete Docter filmjét talán nemsokára láthatjuk végre a nagyvásznon is. A Lelki ismereteknek egyébként nem voltak igazán erős versenytársai, olyanokat jelöltek még, mint az Előre, vagy az aranyos, de azért nem korszakos Shaun, a bárány és a farmonkívüli.
A legjobb rövid dokumentumfilm kategóriája felcsigázhatta az idei unalmasabb, többé-kevésbé montázsmentes, de hosszú felolvasásokban bővelkedő díjátadót ostorozó Guardian-tudósítót is. A győztes végül valóban a lap által bemutatott Colette lett. A filmben a kilencvenéves Colette Marin-Catherine-nal találkozhatunk, akinek a bátyját a mittelbrau-dorai koncentrációs táborban ölték meg. Anthony Giacchino és Alice Doyard huszonnégy perces filmje elérhető a Guardian oldalán.
A Netflixet érdemes felkeresnünk akkor is, ha a legjobb dokumentumfilm kategória győztesét szeretnénk látni. A Tanítóm, a polip lenyűgöző, szerethető film, amint a címe is mutatja, ember és polip barátságáról. A rendezők Pippa Ehrlich és James Reed, a tengeri állattal barátkozó főhős pedig Craig Foster.
Jöttek a vizuális effektek, a győztes a tavalyi év nagy sikervárományosa, az akkor a mozik megmentőjeként várt Tenet lett. Amennyire sokat reméltek Christopher Nolan filmjétől, végül annyira elsikkadt az eltelt időszakban: a kritikusok, ha nem is feltétlenül értették, de dicsérték a művet, a nézők is örültek neki, már ahol egyáltalán láthatták azt a moziban. De végül a koronavírus-járvány második hulláma elsodorta magával a csavaros, idővisszafordítós filmet is.
A legjobb női mellékszereplő kategóriáját Brad Pitt prezentálta, a befutó Youn Yuh-jung (Minari) lett. Erős mezőny volt, végül ismét hoppon maradhatott Glenn Close (Vidéki ballada az amerikai álomról), de Amanda Seyfried (Mank), Olivia Colman (The Father) és Maria Bakalova (Borat utólagos mozifilm) is. A dél-koreai mozi egyébként kifejezetten emlékezetes lett, Youn díjazása megérdemelt, az átvételkor pedig még arra is jutott ideje, hogy röviden szót váltson Pittel. Amivel kapcsolatban utóbb megkapta azt a roppant értelmes kérdést is, miről beszélgettek, és milyen illata volt a filmsztárnak. A színésznő tökéletes választ adott: miután nem kutya, így nem is szagolgatta a másikat.
A látványért járó díjat Halle Berry adta át, méghozzá Donald Graham Burtnek és Jan Pascale-nek: végre a tízből egy jelölést díjra válthatott a Mank. Majd rögtön még egyet, a legjobb operatőrét. Erik Messerschmidt arról beszélt, hogy a legszívesebben több darabra vágná az Oscar-szobrocskáját. Olyanok elől ragadta el a győzelmet, mint Dariusz Wolski (A kapitány küldetése) vagy Phedon Papamichael (A chicagói 7-ek tárgyalása).
Az este legszórakoztatóbb szövegét Harrison Fordtól hallhattuk, a közönség végre hálásan nevetett, míg a filmsztár arról sztorizgatott, mennyire utálták a vágószobában helyet foglalók a Szárnyas fejvadász első változatát. Majd átadta a legjobb vágásért járó díjat A metál csendjének, ami így a hat jelöléséből már kettőt is díjra válthatott.
A legjobb filmzenéért ismét a Lelki ismereteket díjazták, egész pontosan Trent Reznort, Atticus Ross-t és Jon Batistét. Az este egyik vicces pillanata a díjhoz kapcsolódott: elsőként Reznor és Ross nevét említették, akik pedig a Mank zenéjéért is kaptak egy jelölést. Csak miután Batiste neve elhangzott, derült ki, hogy a Lelki ismeretek a befutó. Majd jött a legjobb betétdal kategóriája, itt az Eufória című sorozattal befutó Zendaya prezentált. (A népszerű amerikai sorozat operatőre egyébként Rév Marcell volt, vele interjúztunk is tavaly.) Bár jelölték a szándékosan agyzsibbasztó Eurovíziós Dalfesztivál – A Fire Saga történetét is, de végül a Judas and the Black Messiah dala, a Fight for You nyert. A díjat így H.E.R., Dernst Emile és Tiara Thomas kapták. Az este pedig itt vált talán a legbizarrabbá, amint a díjátadó hirtelen egy kocsmakvízzé alakult át, itt végül Glenn Close-nak is jutott némi szerep. Csak remélni tudjuk, hogy azért jövőre többé-kevésbé visszatérnek a normalitáshoz.
Nem mondhatjuk, hogy idén rövidre zárták volna az egészet, három óra is eltelt, mire az utolsó három kategória következett. Előtte viszont még megemlékeztek az elmúlt év halottjairól, többek közt George Segalról, Chadwick Boseman-ről, Michel Piccoliról, Kelly Prestonról, Kim Ki-Dukról, Ennio Morriconéról, Christopher Plummerről, Helen McCroryról és Sean Conneryről.
Az este vége sem nélkülözte a váratlan húzásokat. A legjobb film díját szokták átadni utoljára, ám most a színészi elismerések elé vették, legalább azért montázsokkal megtámogatva az átadást. A színpadon az idén kilencvenéves Rita Morenót köszönthettük, aki még 1962-ben a West Side Storyért kapott egy mellékszereplőnői Oscart. A kategóriának ezúttal is bőven voltak jelöltjei, izgulhattak A chicagói 7-ek tárgyalása, A metál csendje, a The Father, az Ígéretes fiatal nő, a Judas and the Black Messiah, a Mank, a Minari és A nomádok földje alkotói. Többen jó esélyekkel indultak, de a győztes végül A nomádok földje lett. Ezzel a hat jelölésből sikerült két (majd mindjárt rögtön három) fontos kategóriában is díjjal távozni. Frances McDormand színésznő ennek örömére reményének adott hangot, hogy ezt a filmet, sőt, az este összes fontos alkotását a sötét moziteremben fogjuk megnézni. Mindennek egy farkasüvöltéssel adott nyomatékot – ha esetleg azt hittük volna, hogy az így is furcsa estét nem lehet már tovább fokozni.
A legjobb színésznő díját Renée Zellweger adta át, akinek mindegyik jelölthöz volt egy jó szava, végül külön megdicsérve Carey Mulligant az Ígéretes fiatal nőben nyújtott erős alakításáért. A jelöltek között volt a Mundruczó Kornél filmjében, a Pieces of a Woman-ben nagyszerűt alakító Vanessa Kirby is, de a győztes A nomádok földje főszereplője, Frances McDormand lett. Visszatért hát a színpadra, ezúttal kifejezetten rövid beszédet tartva. Majd át is adta a helyét Joaquin Phoenixnek, aki a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat prezentálta. A váratlanul megkavarodott sorrend miatt voltak olyan feltételezések, hogy az elismerést a tragikusan fiatalon elhunyt Chadwick Boseman kaphatja meg a Ma Rainey-ért, de nem így történt. A díjazott Anthony Hopkins volt, aki viszont nem volt jelen, a nevében az Amerikai Filmakadémia vette át a díjat, és beszéd sem hangzott el. Kifejezetten furcsa lezárása volt ez így az estének, rejtély, mi szükség volt rá, mindenesetre jól szimbolizálta az egész gála rendhagyó, felejthető jellegét.
Csak remélni tudjuk, hogy a mostani győzteseket, ahogy a következő gála jelöltjeit egyaránt a mozitermekben nézhetjük majd, a jövő évi átadó pedig visszatérhet a megszokott keretek közé.
