Gy. Németh Erzsébetet támogatja a Jobbik az újbudai előválasztáson. Valószínűleg épp elég lenne ennyit mondani a mostani ellenzéki helyezkedések kapcsán. Nehéz ezek után szóhoz jutni, kinek a felháborodástól, másnak a nevetéstől vagy épp bosszankodástól. Főleg, ha az ember meghallja, hogy ebben a kerületben a DK-s veteránnal szemben indul a momentumos Orosz Anna, illetve a párbeszédes Barabás Richárd is. Politikailag persze velük sem kell egyetérteni, de az kétségtelen, hogy két fiatal, a jövőt megtestesítő jelöltről van szó, szemben a Demokratikus Koalíció politikusával. Adódik hát a kérdés, mire gondolhatott a Jobbik, amikor a nyilvánosság elé állt a „hajrá, Zsóka!” üzenettel.
Feltehetőleg arra, amire harminc másik körzet esetében is. Ennyi helyen állapodott meg az Azonnali szerint a két párt, hogy egymás jelöltjeit támogatják. A nagy ellenzéki megállapodás után, az összképet látva persze ez másodlagos, mondhatnánk. Hiszen végül mindenhol támogatni fogják a pártok egymást, legyen az induló DK-s, jobbikos vagy épp MSZP-s, momentumos, LMP-s. Mégis van abban valami megszokhatatlan, amikor egyfajta háttéralku eredményeképp az egykori radikális párt Varju László vagy Kálmán Olga mellett sorakozik fel.
És ezt még csak nem is a Jobbik régi irányvonalát siratva mondom. Ha már a Fidesz elment a szélsőjobb irányába, legalább annak örülhetünk, hogy Jakab Péter pártja inkább a közép felé igyekszik. De oda tartott már Vona Gábor vezetése alatt is, csak épp hasonló különös alkuk nélkül. Elbukott az az irány, és bebizonyosodott, hogy együttműködés nélkül nem lehet választást nyerni? Meglehet. Az együttműködést is ezerféleképpen lehet viszont csinálni. És adódik a kérdés, mi lesz az egésznek a kimenetele, mi is a cél tulajdonképpen.
Az ellenzék sokféle összefogás-variációval előállt 2010 óta. Karácsony Gergely már az elején felvetette a technikai koalíció ötletét, Vona Gábor észszerű elképzelése pedig két listáról szólt. Igaz, inkább vágyvezérelt elképzelés volt, hogy az egyiken ott lesznek a tiszták, az újak, a másikon pedig az MSZP-DK és csatolt szerveik. A valóság, sajnos, nem feltétlenül így működik. És még sikere is lehet a mostani felállásnak, ha valóban úgy van, hogy a választók már inkább Fidesz-ellenesek, mint jobbikosok, momentumosok vagy épp DK-sok. Azok pedig bosszankodhatnak magukban, akik továbbra sem tudják elfelejteni, mi vezetett a Fidesz 2010-es kétharmadához. Hogy milyen szerepe volt ebben a DK mostani politikusainak, és hogy azóta is mennyit tettek az ellenzék kudarcáért.
De ne higgyük ettől még, hogy ugyanazt gondolnák a világról az egyes pártok politikusai vagy szavazói. Ezt el lehet kendőzni a kampányhajrában, de legkésőbb a választás másnapján felszínre fog kerülni. Akár győz az ellenzék, akár nem. A 444 videójában találóan úgy fogalmazták meg, hogy végül összeáll a két nagy tömb, csak épp az egyik „több kicsi, egymás vállára állva egy ballonkabátban.” Az ilyen felállást pedig még csak szétrobbantani sem kell, bármelyik percben magától összedőlhet.
