Bár még nem tudjuk, hogyan fogják kiválasztani az ellenzék 2022-es miniszterelnök-jelöltjét, az ma már nyilvánvaló, hogy ha ez előválasztás keretében történik, azon egyvalaki biztosan indulni fog: Márki-Zay Péter. Hódmezővásárhely polgármestere ugyanis nemrég a mesebeli okos lány módjára be is jelentkezett meg nem is az előválasztásra. Ez a „vonakodás” egy városvezető esetében érthető; nem véletlen, hogy hasonlót tapasztalhatunk a sokak által természetes – és esélyes – miniszterelnökjelölt-jelöltként kezelt Karácsony Gergely esetében is (a főpolgármester július 11-én úgy nyilatkozott, nem indul az előválasztáson – a szerk.). Azonban míg Karácsony végső döntéséig sok víz le fog folyni a Dunán, addig Márki-Zay legutóbbi nyilatkozatai már egyértelművé tették a szándékát. Ez pedig mindenképpen jó hír az ellenzéki oldal választási felkészülése szempontjából.
Jó hír először is azért, mert egyáltalán nem baj, ha az ellenzéki nyilvánosságban újra az előválasztásról esik szó. A járvány időszakában az ellenzéki pártok szinte teljesen elvesztették tematizálási képességüket, többnyire csak kullogtak a kormányoldal után, és a cselekvőképességük értelemszerűen igencsak korlátozottnak bizonyult.
Ebben a helyzetben egyfajta ritmusváltást jelent a választásra való felkészülés kérdésének leporolása, ráadásul a miniszterelnök-jelölti előválasztás nem olyan, a szavazókat inkább elidegenítő kérdés, mint a körzetekkel kapcsolatos matekozás vagy a listás helyek zárt ajtók mögött történő elosztása. Ha pedig lennének végre jelöltek – még akkor is, ha egyelőre bizonyos értelemben csak önjelöltek –, akkor előbb-utóbb szó esne a programokról is. Márpedig itt lenne az ideje, hogy az ellenzéki oldal nekiálljon megfogalmazni a maga pozitív vízióját, vagy legalább jelzéseket küldjön a választóknak, mire számíthatnak kormányra kerülése esetén.
Másodszor, minél inkább lesznek fajsúlyos aspiránsok, annál nagyobb a valószínűsége, hogy lesz előválasztás. Lehet, hogy vannak, akik vitatnák Márki-Zay Péter fajsúlyosságát, különösen abból kiindulva, hogy jelenleg nincs olyan ellenzéki párt, amely egyértelműen támogatná. De Márki-Zay mégis csak az ellenzéki oldal kisszámú győztes karaktereinek egyike, aki a frontpolitikusokéhoz mérhető népszerűséggel bír a kormánykritikus szavazók körében.
Így meglehetősen valószínűtlen, hogy ne tudná hozni a kellő számú aláírást vagy teljesíteni az egyéb feltételeket, amelyek az előválasztáson való induláshoz szükségesek (tegyük hozzá: olyan feltételek, amelyek esetleg kizárnák Márki-Zay Péter indulását, aligha volnának megfelelők és védhetők). A fajsúlyosság valódi megítélésére pedig ott lesz maga az előválasztás, amely minden kétséget kizáróan eldönti ezt a kérdést.
Mindenesetre az, hogy az első név megjelent a jelöltek virtuális listáján, a pártokat is lépéskényszerbe hozza, és valószínűbbé teszi, hogy a jelölés csak előválasztáson dőlhet el. Ez azért is fontos, mert ha a pártok megállapodása döntene, az csökkentené ugyan a túlzottan „pártos” jelölt esélyét, de növelné a Falus Ferenc-effektus kockázatát (mindenki számára elfogadható, de valójában senki által nem támogatott és nem is igazán alkalmas jelölt). Az előválasztás majdani győztese viszont már kellőképpen harcedzett lesz a valódi megméretésre, és olyan választói legitimációval fog rendelkezni, hogy a pártok sem tehetik meg, hogy csak ímmel-ámmal támogassák.
Mindemellett az előválasztás tematizációs és mozgósítóerejéről sem szabad megfeledkezni: Karácsony Gergely tavalyi fővárosi sikerének sem járulékos, hanem lényegi eleme volt ez a jelöltkiválasztási eljárás.
Harmadszor, Márki-Zay Péter korán egyértelművé tett indulása elejét veszi annak, hogy a miniszterelnök-jelölti előválasztás pusztán a baloldal belügye maradjon. Persze még nem tudjuk, kit indítana – illetve támogatna – a Jobbik vagy a Momentum, de fontos, hogy az előválasztást kezdettől magukénak érezzék azok a szavazók is, akik nem tartoznak a baloldali pártok törzsbázisához.
Az ő bevonásuk akkor is fontos, ha Márki-Zay vagy más, hozzájuk közelebb álló jelölt nem jut tovább a második fordulóba (az ugye nyilvánvaló, miért kell az előválasztásnak többfordulósnak lennie?!), mivel így nagyobb eséllyel fogadják el a végül talpon maradt indulót. S ha valaki eddig meg volt győződve arról, hogy az ellenzék jelöltje úgysem lehet más, mint Dobrev Klára, az láthatja, hogy nem érdemes ennyire előreszaladni: ez a meccs ma még jóval nyitottabb, mint amilyennek elsőre látszik.
Márki-Zay Péter indulása az előválasztáson tehát ellenzéki szempontból alapvetően jó hír, bárki bármit gondoljon is a személyéről. Éppen ezért neki sem kellene ennyire óvakodnia attól, hogy nyíltan beszéljen erről, ne adj’ isten a miniszterelnöki ambícióinak is hangot adjon. Más szóval innentől kezdve bátran viselkedhet jelöltként. Attól ugyanis nem kell tartania, hogy sokáig egyedül marad a pályán: ha ő elkezdi látványosan építeni önmagát, riválisainak is lépniük kell.
Pápay György Több a zászló című rovatának elemzéseit itt olvashatja.
A Publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/28. számában jelent meg július 10-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/28. számban? Itt megnézheti!
