Kis Mariska zaka-taka-zikatik, / Vonaton ment Cirákra – énekelte 1948-ban, nem sokkal disszidálása előtt a mély hangú díva, Kapitány Anni. A nagy bajuszú, fess kalóz úr pedig szakaszát felkínálta csacska Mariskának – szólt a folytatás. A románc akár a boldogult Beszkárt-idők villamosán is megeshetett volna: szakasz és kalóz úr is volt. Kulcsszó mindkettő: mert bizony a kalauzt nemcsak kalózként, mint kallert (ez ma is él), sőt ha nő az illető, akkor mint klajzi nénit is jól ismertük. Ő adta az utazóközönségnek a kisszakaszt és az átszállót.
A jegyfajtákat – más jelentéssel ruházva – hamar szájára vette a nép. Kapsz egy olyan átszállót, hogy a szomszédba repülsz – mondogatták őseink. A mondat sikerét jelzi, hogy bekerült az 1937-es, Az én lányom nem olyan című Kabos-moziba. Ma már legfeljebb a filmre emlékszünk, az átszálló tróger nyelvi használatát elfelejtettük.
Élt 100 évet: kik voltak a sipisták? | Magyar HangMint a tujázást. A nyitott peronos járműveken a vagányabb utasok tujáztak: felkapaszkodtak „a villanyos hátujjára”… Ha jött az ónibuc, bizony lesodorta a kapaszkodókat. Az ónibuct viszont 29-ben kivonták a forgalomból, a stuka pedig (nevét hangjáról kapta) már alig sodort le valakit, azon a peronon nem, csak tényleg hátul, az ütközőnél lehetett tujázni. Aztán a hatvanas években megérkezett a pesti sínekre az ormótlan bengáli. Olyan benga volt, hogy hamarosan száműzték a fővárosból. (Tujázót utoljára személyesen a stukautód UV-villamoson láttam a kilencvenes években, de az utóbbi években újra megjelentek.) Ha már verssel kezdtem, verssel is fejezem be. Kiss Ottó írta: „Villamoson / jó utazni, / ülhetek és / állhatok, / villamoson / van utas, ni: / emberek és / állatok.”
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/12. számában jelent meg, 2019. március 22-én.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/12. számban? Itt megnézheti!
