Tavaly karácsonykor azzal zártuk az év szaváról, a „karantén”-ról szóló Újbeszélt: „Micsoda év! Reméljük, jövőre efféle szó a kanyarban sem lesz.” Nos, hiú remény volt, sajnos.
Újbeszél
Rovatunkban olyan magyar szavakat mutatunk be, amelyek a közelmúltban mentek át jelentésváltozáson.
A rendszerváltás óta, de különösen az utóbbi tíz évben népszerű kifejezésünk a stróman, de honnan ered?
Sok szó esik mostanában a campusokról, de írhatjuk-e kampusznak őket?
Vakcinairigy lehet az olyan ember, aki még nem vette fel az oltást, miközben körülötte egyre többen igen.
Eloltásra kerül? Itt nincs mentség, ez nem orvosi szleng, ez a magyar nyelv kerékbe törése.
Képzeljük el, hogy saját korában a kormányfő leasszonyságozza Marie Curie-t, a radioaktivitás kutatóját vagy Grace Hoppert, az egyik első programozót.
Bikkfanyelv, bükkfanyelv...
A karácsonyi jókívánságok formái sajátosan alakultak Magyarországon.
Már a múlt századelőn létezett a magyarban a felugrálós kifejezés. Ez azt a vendéget jelölte, aki mindig indul, mégsem megy el.
A magyar templomokban az utóbbi időben tűntek fel olyan kiírások, amelyek húsz-harminc éve még alighanem profánul és idegenül hatottak volna.
Hát ki más segítene rajtunk, szegény magyarokon, mint a derék olasz fasiszták – mondom szigorúan történelmi nézőpontból.
Lehet étel, autó, nő, zene, helyzet, a médiában is fel-feltűnik.
Összedugtuk a fejünket a szerkesztőségben, hogy kitaláljuk, melyik volt 2019-ben az év szava. Lássuk az eredményeket!
Hatalmas tanárok a zsaruk, tudják ők, milyen stiló pörög mostanság, és ezt nem félnek felvállalni sem.
És Tripolisz? És mi köze mindehhez a Dzsumbujnak, valamint Tarr Bélának?