Két izgalmas szó jött szembe velem az utóbbi hetekben, mindkettő elég ritka, az egyik annyira, hogy mintha jóformán nem is létezne. De kezdjük a másikkal! „Jó lett így az anyag?” – kérdeztük podcastvágásért felelős kollégánkat nemrég. (Figyelem: Kultúrtáj néven elindult a Magyar Hang új podcastja kultúráról, kultúrpoltikáról – hallotta már?) Mire ő így felelt: „Igen, csisszre befért.”
Csisszre? A szerkesztőségben senki sem ismerte a szót. A csisszre azt jelenti, „nagyon pontosan, épphogy csak”. Az online szlengszótár azt írja róla: „Ha valamiből egy dolog véghezviteléhez csak véges számú időd/nyersanyagod/erőforrásod/satöbbid van, és ezeket maradéktalanul fel is használod (tehát pont annyi van, amennyi szükséges és elégséges, de nem ártott volna talán több is).” Jellemző használatként a következőket adják meg: „(nagyon) csisszre van: épphogy csak elég, ha több kellene, nem lenne meg”; „csisszre annyi: pontosan kiszámolták, se több, se kevesebb”.
De lássunk néhány példát! „Nos, jelen állás szerint könnyen lehet, hogy ha csak csisszre is, de meglesz ez a szép kerek szám” – olvassuk az Új Dunántúli Napló egyik tudósításában a pécsi egyetemre jelentkezők számáról szóló anyagban. „Az autó hivatalos leleplezésére a szombati napon került sor – annyira csisszre lett kiszámolva az építés, hogy a felnik a pénteki nap során érkeznek meg Japánból” – áll egy autókkal foglalkozó weboldal cikkében. „Egy film 10 év alatt nem avul el. Miért kellett csisszre ugyanúgy leforgatni újra a B13-at?” – borong egy kommentelő egy filmes oldalon. És végül: „Baromira remélem, hogy tiszták lesznek, mert csisszre ki vannak számolva a pelusok, nem nagyon van idő kísérletezgetésre” – írja egy anyuka egy a mosódió hatékonyságáról folyó netes párbeszédben.
A csisszrét használó kollégánk tolnai, meg ott van a Dunántúli Napló – lehet, hogy a csisszre délnyugat-magyarországi lelemény? Ez egy kérdés, de van még egy! Ám most látom, arra már nincs hely – csisszre megvagyunk. Úgyhogy a másik ritka szóról legközelebb!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/5. számában jelent meg február 3-án.
