Mert nyalni csak úgy lehet, ha élvezzük az ízeket! Nem csak a Bikini volt ezzel tisztában 1987-ben: tudta akkor és azóta is nagyjából mindenki ebben az országban. Puncs és tejszínhabos mogyoró? Nyeltük a sok gombócot, de a kommunizmus már hanyatlott – múló állapot.
Amikor a kilencvenes évek derekán már vidéki cukrászdák kínálatában is felbukkant a Hupikék törpikék-fagylalt, tudni lehetett: végül csak megtörtént a rendszerváltás. Még hogy a krumplileves legyen krumplileves? Ugyan. Egy kis kék színezék, és mindegy, hogy puncs, sztracsatella vagy rágógumi: nincs többé íze, van viszont fantázianeve.
Innentől nem volt megállás, még ha azt talán így sem sejtettük előre, meddig fogunk eljutni. Az még egy dolog, hogy az egyik helyen ma mazsolás tokaji aszút nyalhatunk, a másikon tihanyi camembert-t. De akad, aki macaron ízű fagyit is kínál már. Mi pedig boldogok vagyunk, lassan olvad nyelvünkön a gasztroforradalom. Persze ez még nem minden, hiszen ha nem ízlik, hát még mindig eldobhatjuk. Ki kell töltenie az életünket!
Komoly veszély leselkedik ránk a pékségekbe, trafikokba betérve | Magyar HangNagyjából innen válik érthetővé a Despacito-, a Facebook-, sőt a Hipernet-fagylalt felbukkanása. Amikor a Telenor elindítja a „Kóstolj bele a Hipernetbe” kampányát, és kék színű gombócait olyan hipszter eseményeken teszi elérhetővé, mint a Bánkitó vagy a „Szabihíd”, akkor kénytelenek vagyunk mi is megvonni vállunkat, és eldönteni: éljük az életet, élvezzük, amíg lehet.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/11. számában jelent meg, 2019. március 14-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/11. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
