Kőrössi P. József naplókönyvében, az Ajusziban olvasom, hogy a bevásárlásból hazatérő szerző kérdezi édesanyját, mi történt. „Nem sok semmi”, érkezik a válasz. Eszembe jut egyetemi szobatársam, tőle hallottam gyakran ezt az az akkor különösnek érzett választ. Elsőre azt is gondoltam, talán saját szóleleménye, esetleg a családjában használták sokat. De láthatólag mondják mások is, az interneten számtalan példát találni. Nem sok semmi történt a horvát tengerparton, két fillér szintén nem sok semmi. És mi az értelme sima gimnáziumban egy öregdiák-találkozónak? A hozzászóló szerint: „nem sok semmi”.
A „semmi” itt nyilván a „minden” helyén áll, a reakciót pedig arra vonatkozó példának érezhetjük, amikor valaminek az ellentétével fejezzük ki ugyanazt. Ilyennek tűnik az is, mikor azt mondjuk, hogy „alig várom már”, miközben nyilván nagyon is várjuk. De utóbbi esetben inkább összevonásról lehet szó, és valójában azt akarjuk mondani: „alig bírom kivárni”. Nyelvész ismerősünknek más jut az eszébe a szerkezetről, méghozzá a kettős tagadásé. Például mikor azt mondjuk, hogy „nem látok semmit”. Hasonló lehet szerinte az is, amikor egyszerre mondjuk, hogy nem sok, illetve hogy semmi. Másik nyelvész forrásunk ironikus nyelvhasználatra gyanakszik. Ilyen például, mikor azt mondom, hogy „hát ez csodálatos!”, de nyilvánvalóan az ellenkezőjét értem alatta.
Nem új jelenségről van szó, annyi biztos. Érdekes helyeken bukkanunk a szerkezetre. Például egy 1987-es Borsodi Vegyészben. A Találkozásaink című szösszenet szerzője említi a példái között: „Mi újság? (Esetleg: Mizujs?) – Semmi különös... (Vagy: Nem sok semmi, Semmi, Ááá. Mit mondjak neked? stb.) És nálad?” Antal Balázsnál is szerepel egy 2003-as, Alföld-beli novellájában: „Nem sok semmi volt ez se, és nem volt benne túl sok melegség, de habozni kezdtem, hogy hogy lenne jó, mert aki a végét járja, még annak se mindegy.” És az Új Hírnök miskolci levélírója is így panaszkodott 1999-ben: „A veszély elmúltával a gát megerősítésére tudomásom szerint nem sok semmi történt.”
A filozófiai jellege mindenesetre adott. Tandori Dezső még versbe is szedné talán: „A nem sok: semmi? / A semmi: nem sok? / Nem sok semmi. / Semmi nem sok.”
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2023/13. számában jelent meg, március 31-én.
