Hatalma volt-e Réz Pálnak? Az első és egyik legfontosabb kérdés ez lehetne, amikor Kőrössi P. József nagy vihart kavart kötetét, kettejük másfél évtizeddel ezelőtti magánbeszélgetéseinek leiratát olvassuk. A kérdésre a választ maga az irodalomtörténész adja meg, aki ismerősei, barátai és maga Kőrössi szerint is minden bizonnyal ellenezte volna a Naplóromok megjelentetését.
Azt mondja Réz a visszaemlékezés szerint 2003-ban: „és ekkor jön Gyulai [Pál], aki mindent birtokol. Nagyon ártalmas. Aranynak megmondja, hogy nem jók az öregkori versei. Minek írja ezeket az őszikéket. Megtiltja a nőknek, hogy írjanak. (…) Övé az egyetem, elnöke a Kisfaludy Társaságnak, akadémista nagy befolyással. (…) Nekem a Holmi maradt meg néhány alapítvány. Az is igen nagy hatalmat ad.” Kőrössi válasza, amit Réz el is fogad: hatalom, ha akarja, ha nem.
Mondhatjuk, persze, szelídebben is: befolyással, tekintéllyel bír. Fontos, amit mond, így meg is válogatta, mit tárt magából a nyilvánosság elé. Kőrössi kitér a Bokáig pezsgőben című beszélgetőkönyvre, és arra, hogy Parti Nagy Lajos mellett ő is sokszor beszélgetett Rézzel, de azokból egy másféle kép rajzolódott ki. De még mennyire másféle! Sarkos, odavetett ítéletek írói teljesítményekről, durva megjegyzések nőkről, de kemény, önironikus mondatok és sajátként előadott anekdoták szintén akadnak itt.
Fontos-e, hogy megtudjuk, Réz szerint Utassy József a legjobb a Kilencek közül, vagy hogy miként alakul a véleménye Borgos Annáról? Nyilván, ha csak egy mezei olvasó lenne, kevésbé számítana annak. Legendás irodalmárként, a Holmi főszerkesztőjeként viszont nagyon is kíváncsiak vagyunk rá, hogyan látta a kortársait, milyen történeteket tartott fontosnak, mesélt el sokadszorra is. Kire haragudott évek után egy-egy jelentéktelenebbnek tűnő vita után is, és ki az, akit nagyra tartott?
Ha csak annyit tudnánk az irodalmi életünkből, amennyit az érintettek a nyilvánosságnak szántak, ma felmérhetetlenül kevesebb ismeretünk lenne Petőfiről és Aranyról, Adyról és Babitsról, Szabó Lőrincről, egyáltalán, az elmúlt ezer évről. A forma itt már másodlagosnak tűnik: kijöhetnek utólag a privát levelezések, megírhatja valaki a visszaemlékezéseit, ugyanúgy azt szolgálja, hogy jobban értsük a körülöttünk lévő világot.
Persze, a barátok jogosan félhetnek a mítoszrombolástól, de igazából mítoszokat építeni senki esetében nincs értelme. Másrészt a könyvből épp az derül ki, hogy Réz igyekezett ellensúlyozni az elfogultságait (amik nyilván mindenhol, mindenki esetében megvannak), leépíteni az említett hatalmi helyzeteket. A Holmi öt éve megszűnt, Réz 2016 óta nincs köztünk, a Naplóromokat így ma már pont úgy érdemes olvasnunk, mint jeles írók, irodalmárok vagy irodalomközeli szereplők naplóját.
A kötet értékéből inkább látszólagos szerkesztetlensége von le, miután számos elütés, hiba maradt benne. Két irodalmár beszélgetését olvasva ez különösen zavaró tud lenni. Akadnak viccesebbek is, mint Déry Tibor kapcsán ez: „Évekig semmi könyve nem jelenhetett meg. Viszont ordíthatott. Előbb álnéven, a bátyám neve alatt is fordított, majd a saját neve alatt.” Eközben Fogarassy Miklós kapcsán szóba kerül, hogy Mészöly egy levelében a „harcol”-t „kvarcol”-nak olvasta.
Akadnak más furcsaságok is. Hosszan szó esik például egy bizonyos G. E.-ről, akinek a monogramját Kőrössi lábjegyzete szerint „nem lehet feloldani.” Ehhez képest olyan pontosan kifejtik, hova és miket írt az említett személy, hogy két perc alatt megtalálhatja mindenki a nevét az interneten. Akkor minek a titokzatoskodás? Olykor zavaró a kötet szelektív tabudöntögetése: van, ami ki is maradt, mert Kőrössi soknak érezte volna. De mi alapján nem az egy száz év élt újságírónőről leírni mondjuk, hogy nagy kurva volt, aki mindenkivel lefeküdt? Vitás kérdések akadhatnak tehát, mégis jó, hogy elkészült ez a könyv, mert informatív, merész vállalkozás, sok újat adhat az olvasónak.
Kőrössi P. József: Naplóromok – Ücsörgünk a kávéházban Réz Palinál, Kossuth Kiadó, 2019, 3400 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/46. számában jelent meg november 15-én.
