Nem vagyok pedagógus, hivatásos propagandistának tekintem magam – írja a Csak 18 éven aluliaknak című kötet bevezetőjében Ipper Pál. Kárörvendően bólinthatnánk, miszerint lám, önmagát leplezi le a kommunista idők rádióriportere, egykori ÁVH-s elhárító. Ipper hozzáteszi még, hogy nem tanítani, nem nevelni akar, hanem meggyőzni olvasóit arról, hogy a politika nem „úri huncutság”. Láthatóan mégsem azzal büszkélkedik, hogy a hatalom szavát közvetítené. Inkább, hogy hisz valamiben, meggyőződését átadná másoknak.
És lám, egy 1993-as Rocktükör-adás kerül elő, benne Kispál Andrással. A zenész arról beszél: a lemezüket jól fogadták, ahhoz képest, hogy propaganda nem volt, „ami egy ilyennek kéne”. Zavarban lehetünk, mert a kifejezést ma jóval pejoratívabbnak halljuk, mint néhány évtizede. Mára a „propaganda”, illetve „propagandista” szavak mögé egyértelműen a (kormány)hatalom üzeneteit gondoljuk oda. A propaganda valami olyasminek tűnik, amit elvtelenül, meggyőződés nélkül, jó pénzért terjesztenek. Amikor a kiemelt állami hivatalra el is kezdtek propaganda-minisztériumként hivatkozni, igazolva érezhettük mindezt.
Propagandaként tekintünk ma a Soros-plakátra, de ne nem neveznénk annak egy frissen megjelent album szóróanyagát. Jellemző sértés lett a „propagandista”, először csak a kormányközeli médiánál dolgozókra kezdték használni. Aztán utóbbiak felvették a kesztyűt, és már ők is propagandistázzák az ellenoldaliakat. Akadnak olyan kormánypártiak is, akik ironikusan használják magukra. A szó kezdi teljesen elveszteni jelentését. Olyan hétköznapi sértéssé válik, mint a „náci”, „fasiszta”, „komcsi”.
A magyar nyelv értelmező szótára szerint lehet „eszméknek, tanoknak, nézeteknek, politikai elméleteknek szóban v. írásban, ill. más módon (rádió, film stb. útján) való céltudatos, tervszerű hirdetése”. Illetve: „vkinek, vminek az emberekkel való elfogadtatása, megkedveltetése tervszerű népszerűsítéssel.” A „tervszerű népszerűsítés” feltétlenül csak negatív lehet? Többnyire annyin múlik, egyetértünk-e azzal, amit tervszerűen népszerűsítenek.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/47. számában jelent meg, november 18-án.
