Krulik Zoltán Anyakönyvében idézi fel, ahogy nagyanyja rászólt a még gyerek, bolondozó szerzőre: ne bomoljon. Meg is lep elsőre a dolog. Régi idők ifjúsági szlengjeként gondoltam rá legalábbis. Nem olyasmiként, amit egy nagymama válaszolna unokájának. Rögtön a kapcsolatukat a megszokottnál is játékosabbnak, kedvesebbnek gondolom el. Arra kezdek vágyni, hogy újra találkozhassak már halott dédszülőmmel vagy nagymamámmal, és valami viccelődésemre azt válaszolják: „ne bomolj már!” De mit is jelent ez valójában? És mikortól használják?
Meglepően távolra nyúlik vissza a használata. A Magyar Nyelvőr már 1882-ben említést tesz róla, amikor Nogáll János Kempis-fordítását elemzi. (Előbbi győri születésű bölcseleti doktor, utóbbi Thomas à Kempis késő középkori német-holland író.) Paszlavszky Sándor szerző szerint Nogáll a fordításában a régi irodalom és a népnyelv szókincsét használja. Többek közt: „Bomlott, világ után bomlott szív: meggondolás nélkül, eszeveszetten hajt neki. A gonosz indulat erőt vesz a világ után bomlott szíven... mens mundo dedita. III. 20. 5. Mint: bomlott kedv, bomlott eszű ember. »Ne bomolj!«”
Tizennégy évvel később szintén említést tesz róla a Nyelvőr, méghozzá Az észbeli gyarlóság szinonimikája című írásban. Olyan szavakat találunk itt, mint a böhönye, a bárgyú, a bószmók, a balog-süti, a csajkos, a félnadrágos, a fity-firitty, a gyeleviszi, a gyezsepógyes, a hebrencs, a hibbant elméjű, a kerge birka, a lunátikus, a nyáladék, az öklöm-pipa vagy a tutyi-mutyi. A bomlottnál ezt olvashatjuk: „aki megbolondult; arra is mondják, aki bortól, szerelemtől elveszti az eszit: »Bomlik már«. »Ugyan ne bomolj!« mondják annak, aki nem fér a bőribe.”
A fentieknél korábbi említésre is akad példa. A Kapu 1859-es évfolyamában ismertetik Bittó Ferencz verseit, a Borivókban ilyen sorokkal: „Hej vízivó igyál bort és / Ne bomolj”. Találkozunk vele aztán Kakas Márton 1870-es szomorújátékában szintén („Ugyan Zsuzsi! Bomolj meg! Ne bomolj! Miniszternek megyünk esküdni fel.”) A kifejezést pedig még Arany János is használja a Toldi szerelme negyedik énekében: „Sarkantyu se csördült, harizsnya se csattant / »Ne bomolj!« kacagtak a többi vitézek / De még másnap is ám, ha Toldira néztek.” A szöveg végi glosszáriumban a jeles költő meg is magyarázza: „bomol »ne bomolj!« ne bolondozz: (ne bomoljon meg az eszed).” A bomlik etimológiája a fentiek alapján tehát egyértelműnek tűnik: az ész megbomlására vonatkozó kifejezést a népnyelv hamar egyszerűsítette, ezzel egyúttal pedig bizalmasabbá, tréfásabbá is tette.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/19. számában jelent meg, május 12-én.
