Hiába, no, ahol piaci alapon dől a közpénzjellegét elveszítő állami hirdetési lóvé, ott villámgyorsan felüti fejét a szerénység, meg a hatékonyság.
Dévényi István
Szijjártó Péter, most lehetsz valódi külügyminiszter. Kormányzás, diplomácia, érdekérvényesítés, ilyesmi. Állítólag überfaszák vagytok benne.
„Az egész világot nézve van egy olyan érzésem, hogy Isten ráunt az emberekre. Sokat próbált ezt-azt csinálni, de feladta.”
Hallottam már erről a nagyon veszélyes embertípusról – leggyakrabban politikusnak állnak.
A kormányzás valahol ott kezdődik, hogy a hatalom birtokosai döntéseikért vállalják a felelősséget. A jókért és a rosszakért is. De Orbánnak még ez se megy.
Ez hiányzik, de nagyon az úgynevezett közéletből is. Némi elegancia. Milliméternyi emelkedettség. Mert anyázni és rugdosni mindenki tud, de finoman betalálni, ahhoz igenis kell tehetség.
Rácz Zsófiának köszönhetően elöntött a nosztalgia.
Hí ’be nehéz kerülni a demagógiát, ellenállni a kísértésnek, hogy csak ebből az egyetlen kampányból hány munkanélkülivé lett családfenntartót támogathatnánk.
Hát milyen ügye lehet még Volner Jánosnak, amiről a köz nem tud?
Antimagyar brüsszelita legyen a sorosista libernyák talpán, aki a honi médiaszisztémán a legapróbb fogást megleli.
Hát ezért sincsenek viták. Ezért sem engedi a Fidesz, hogy az övéi szemtől szembe találkozzanak a túlsó lövészárkok bakáival.
Mindeközben idekint az egyik legélénkebb közéleti vita a miniszterelnök pálinkás megszólalása körül dúl.