Vettem egy nagy levegőt. Talán így menni fog, hogy ne zuhanjak Bayer Zsolt-i mélységekbe, és ne gazemberezzek minden második mondatban.
Dévényi István
Azt persze eddig is pontosan tudtuk, hogy ez az egész országostul, kormánypártostul egyszemélyes, kézivezérelt bulika, ugyanakkor új jelenség, hogy már nem a pártnak kell szerelmet és hűséget vallani, akkora lett a lökdösődés a „ki az áltrálytabb” vetélkedésben.
„Dehogy teszteltettem. Mire kijönnek, meg a vizsgálat eredménye, aztán, ha pozitív, a karantén, nincs nekem időm ilyesmire. Jobban, igen, kicsit még szúr itt néha a mellkasomnál.”
Hogy mi az Index? Hogy milyen az Index?
Jöjjön hát a fájdalmas vallomás, hadd tárjam a széles nyilvánosság elé a kínzó rettenetet: legalább háromszor Orbán Viktorral álmodtam. Huhh, kimondtam.
„Nincs senki. A legvégén a kocsmába jártam toborozni, hátha, de csak egyetlen fickó vállalta a ládázást. Kemény munka, de munka. Hét-nyolcezer forint a napszám, sokaknak jól tudna jönni, és látod, összvissz ennyien vagyunk.”
– Ki kell töltenünk a honvédelmi tesztet. Házi feladat.
– Milyen tesztet?
– Honvédelmi. Tesi órán mondta a tanár, hogy csináljuk meg holnapra.
– De oktatás is volt?
– Nem, csak ez a teszt.
Kilendült hát az inga Nyugaton, ki tudja, hol áll meg. Ezzel nekünk idehaza nem sok dolgunk lenne, csakhogy kilendült a magyar inga is, úgy – a kurucosan izomból – az ellenkező irányba.
Elhangzik a mondat: de át vagyunk verve! Viszont nem vagyok irigy, odaadom, ha kéne egy kurzusteremtő őszinte jelmondat a Fidesznek. Csak a ragozásra kell odafigyelni.
Sőt, van megrázóbb rész is: a vitáknak következménye is van. Kö-vet-kez-mény.
Szóval készüljünk. Mert közeledik a valami. És ha a valami megérkezik (vagy mi, Kárpát-medence lakói érünk oda hozzá), akkor majd.
Sikerült jól behintáztatni a propagandaosztály vezetőségét, pedig azt hittem, hogy a Rogánék ennél sokkal profibbak, és nem dőlnek be negyvenesek által elképzelt fiatalos médiaszokásokra rárepülő hagyományos televízió ötletének.