Kicsit Orbán Viktor útközben gellert kapott, a polgári Magyarország ideáját maga mögött hagyott kormányzására emlékeztet engem ez a történet.
LCs
Az abszurdba hajló riporteri felvezetés annyira megzavarhatta a DK polgármesterét, hogy összekeverte az apartheid rendszer elleni küzdelem élharcosát, a Dél-afrikai Köztársaság néhai elnökét, Nelson Mandelát a náci tömeggyilkossal, Jozef Mengelével.
A levél a királynak komótos, ráérős lovagtörténet 1962-ből. Mégis hatni képes ma is. Mi lehet a titka?
Ment-e a pestis vagy a spanyolnátha által a világ elébb? Jobb lett-e utánuk bármi is?
Ne tévesszen meg bennünket, hogy csúcsra jár a hatalom kampánygépezete! Ez még nem a választási kampány. Nálunk ez maga a kormányzás.
Olyan ez, mintha befordult volna a házunk elé az ötvenes évekből ismert, hírhedt fekete autó, egy kicsit elidőzött, hogy azért mindenki észrevegye, ám nem szállt ki senki a kocsiból.
Nagy kérdés, hogy a kézilabda-Eb után sikerül-e tartalmas sport- és kulturális programokkal megtölteni az új létesítményt.
A mai hatalomfelfogásba egyszerűen nem fér bele az árnyalatokban való gondolkodás. Az ellenzék ellenség, miként a kritikát a saját táborból megfogalmazó is az.
Nem tudok másra gondolni, mint hogy a miniszterelnök sztyeppei romantikáját, a Türk Tanácsnak tett gesztusait valójában az ottani autokratikus, a nyugati típusú, tökéletlen, de azért alapjaiban mégis demokratikus berendezkedéstől eltérő rezsimek iránti szimpátiája táplálja.
A vidéki vonal erősítése, a kiábrándult, de jobb híján még mindig a Fideszre szavazók megszólítása nélkül nem látszik esély a kormány leváltására.
A harminc évvel ezelőtti télutón Karcsi bácsiék kerítésén plakátok jelentek meg. Karcsi bácsi pedig piac helyett pártaktívákra és választási gyűlésekre járt, valamint interjúkat adott.
Nem kétséges, Orbán Viktor kíméletlenül kihasználja ellenfelei hibáit, és habozás nélkül él az adódó lehetőségekkel. Gyurcsány Ferencet mégis úgy támadja, hogy még véletlenül se essen le a térképről.