Ami az Országgyűlésben történt február 24-én, az mérföldkő a magyar jogállamiság lebontásának szemünk előtt lejátszódó történetében.
Torkos Matild
Egyszerűen felfoghatatlan, hogy a jó hírére kényes magyar állam, hogy viselkedhet így szerződéses üzleti partnereivel.
Nem csupán akkor fütyülnek egy bírósági ítéletre, ha az 60 romának 100 milliós sérelemdíjat rendel megfizetni, hanem akkor ha egy város fejlesztésére szánt százmilliókat a helyi vazallusok korrupciós technikákkal apasztják.
A gazdasági érdekek mindenek felett – lényegét tekintve ez az alapelv érvényesült a hétfői Merkel–Orbán berlini csúcstalálkozón.
Itt az elmúlt húsz évértékelő átfogó összegzése. A NATO-tagságtól a migránsválságon át a családtámogatásig. Mi valósult meg és mi nem? Nosztalgiázzon velünk.
Úgy tűnik, a kormány kihátrálni látszik az Emmiben nagy erőkkel előkészített terv mögül.
A tapasztalatok nem azt mutatják, hogy a hazai vállalkozói réteg minden tagja egyenlő eséllyel erősödhet a Nemzeti Együttműködés Rendszerében.
A Fidesz ott maradhat a néppártiak szőnyegének szélén, térdepelhet, le is ülhet törökülésbe, vagy guggolhat is, ha úgy tartja kedve.
Az a baj, hogy sokasodnak a jogállamiságunkat csorbító ügyek, és egyre kevesebb becsületes jogorvoslatot tapasztalunk.
Meglepő volt, milyen könnyen esett ki a végrehajtó hatalmi szerepéből, amikor a Fidesz pártelnökének címzett kérdést kapott.
Jó, ha tudjuk, bárkiből lehet ellenség. Külső is, belső is. Vadászati idényben bárki célkeresztbe kerülhet.
Akit olvasva magától értetődővé válik a szabad akarat, a keresztény szabadság, a liberális gondolkodásmód összeegyeztethetetlensége az illiberalizmussal.