Az ország napjainkban a világ leggyorsabban fejlődő gazdasága, mostanra egyre több nyugati állam csodálatát váltja ki.
Elveket, bevett szokásokat sutba dobva, arccal a pénztár felé, ki tudja, milyen gazdasági érdekek mentén születnek a döntések.
Jó lesz megszoknunk a gondolatot: bármikor bármi megtörténhet. Hiába a rengeteg pénz, a biztonságosnak vélt autó, vagy éppen az embertársak fölött megszerzett és korlátlannak tűnő hatalom.
Az INF-szerződés felmondásával mindenki csak veszítene.
Nincs elég ivóvíz, élelem, az elcsigázott túlélők az utórengésektől félve nem mernek hazatérni – sokszor nincs is hová.
Porosenko a Moszkvától való egyházi elszakadást az ukrán függetlenségi törekvések egyik dimenziójaként állította be.
A Twitter-csaták után kétségtelenül előrelépés Donald Trumptól, hogy most már könyvírással fenyegetőzik.
Az okokra kellene összpontosítani, nem az egyébként is elfogadhatatlan szélsőjobbos erőszakra.
Ki használ kit? – így foglalható össze a legtömörebben Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Matteo Salvini olasz belügyminiszter találkozója.
Hogyan veszítette el egyik napról a másikra a balliberális oldal az antiszemita-kártyát?
Az az alázat, az a büszkeség, amivel a horvát válogatott felküzdötte magát a második helyre, az tesz egy nemzetet igazán sikeressé. Hazánkban ez a harci kedv mintha hiányozna.
Kevés ennyire szívet szorongató és szájtátva végigizgult esemény szögezte a kijelzők elé a világot az utóbbi években.
Erdogan elnök kezében egyre nagyobb hatalom összpontosul, ő az illiberális világ hőse.
A lakosság harminc százaléka már kikérte a hivataloktól azokat a papírjait, amelyekkel elhagyhatja az országot.
Az amerikai elnök kiszámíthatatlansága tovább növeli a világ átrendeződése miatt eleve nagy bizonytalanságot.