Az ősi fogkövekből meg lehet állapítani a fogyasztott drogot, felfedezték a világ első két törpe zsiráfját, az egypetéjű ikrek pedig nem is olyan egyformák. E heti tudományos lapszemlénk.
Ha szeretnénk, hogy a jövő régészei tudomást szerezzenek róla, hogy milyen tudatmódosító szert szívunk, akkor ne szedessük le a fogköveinket. A hollandiai Leideni Egyetem régészei ugyanis olyan módszert dolgoztak ki, amelynek segítségével az ősi sírokban feltárt emberi maradványok fogköveinek elemzésével sok adatot nyerhetnek az elhunyt által fogyasztott anyagokról. A fogkő rendkívül tartós anyag, több mint egymillió éves maradványok fogazatán is találtak már. Minthogy az elfogyasztott táplálékból, innivalóból, és minden egyéb, szájon át felvett anyagból épül fel, annak kémiai nyomait is megőrzi.
A leideni kutatók egy 19. századi holland falu lakosainak maradványain próbálták ki az újonnan kifejlesztett módszert, hiszen – orvos nem lévén a közelben – feltételezték róluk, hogy saját maguk kezelték fájdalmaikat, betegségeiket különféle növényi hatóanyagokkal. A módszer alapja a tömegspektrométer, ezzel a berendezéssel vizsgáltak 67 különféle drogot (legálisakat és illegálisakat egyaránt), amelyet előzőleg a fogkő alapanyagához kezeltek. Az eredmények szerint a legtöbb esetben a fogkőből jobban ki lehet mutatni a kábítószereket, mint a hajszálakból.
Felfedezték a világ első két törpe zsiráfját – ez nem új faj, hanem az angolai zsiráf alfaj két öröklötten törpe egyede. A zsiráfok több emeletnyi (5-6 méteres) magasságukról ismertek, de közöttük is vannak genetikai okból alacsony növésű egyedek. A törpenövés (orvosi szakszóval: szkeltális diszplázia) az emberek és a háziállatok körében viszonylag gyakori, és a csontfejlődés zavara miatt alakul ki. Vadon élő állatok körében viszont nagyon ritka, bár az nem egyértelmű, hogy kevés ilyen egyed jön a világra, vagy nem maradnak életben.
A két felfedezett törpe növésű zsiráf, Gimli és Nigel Ugandában és Namíbiában élnek. A nyakuk viszonylag hosszú, de a lábuk jelentősen rövidebb társaiknál, számolnak be a felfedezésről a Smithsonian Konzervációbiológiai Intézet kutatói. Csoda, hogy életben maradtak eddig, hiszen a normális magasságú zsiráfok fele sem éri meg a felnőttkort.
Az egypetéjű ikrek nem is annyira ugyanolyanok. A reykjavíki Izlandi Egyetem genetikusai felfedezték, hogy az egypetéjű ikrek már egész korán – már a terhesség korai időszakában – elkezdenek genetikailag távolodni egymástól, a génjeikben végbemenő eltérő mutációk révén. Vagyis, mire megszületnek, már egyáltalán nem tökéletes klónjai egymásnak, és ahogy telnek az évek, a közöttük lévő genetikai különbségek meglepően tetemesre nőhetnek.
Ez csak azért probléma, mert egy csomó genetikai kutatás zajlik egypetéjű ikreken, és ezeknek mind az az alapfeltevése, hogy e testvérek genetikailag identikusak. A feltételezés szerint ezért bármiféle különbség az anatómiai, élettani, viselkedési jellegzetességeikben a környezeti hatásoknak tudható be. A kutatás során 387 egypetéjű ikerpár és szüleik génjeit szekvenálták meg. Minél több sejtjükben jelen volt egy mutáció, annál korábbi életszakaszban – akár néhány sejtes állapotban – történhetett. Volt olyan ikerpár, amelynek egyik tagjának minden egyes sejtjében jelen volt egy mutáció, ami a másikból teljesen hiányzott. Ez azt jelenti, hogy szinte rögtön azután történhetett, hogy sejtjei különváltak testvérétől.
Az összeállítást készítette: Molnár Csaba
A Tudomány rovatunk további cikkeiért kattintson ide! Ha a történelem érdekli, akkor Időgép rovatunkat érdemes figyelnie!
A cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/3. számában jelent meg január 15-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2021/3. számban? Itt megnézheti!
