Az internetes függőség nem új jelenség, viszont ritkán fordul elő, hogy őszintén beszélnek róla azok, akik ennek lehetőségét megteremtették.
A BBC Panorama című műsora összehozott pár fejlesztőt, akik ezúttal húsba maró őszinteséggel nyilatkoztak arról, mennyire teszi durván függővé az embert a korlátlan internet, a közösségi oldalak és a különféle okostelefon-alkalmazások.
– Az egész olyan, mintha beadnának egy kis kokaint, ami a viselkedést is megváltoztatja, majd időnként tovább szórnák a droggal az embert, és ez az a dolog, ami miatt újra, és újra és újra visszahozzák a felhasználókat – állítja Aza Raskin, aki szerint ezer és ezer mérnök áll akár egy olyan az érintőképernyős eszközökön futó alkalmazás mögött is, amely célja, hogy minél függőbbé tegye az embereket. A korábban a Mozillánál is dolgozó Raskin már csak tudhatja, hiszen 2006-ban ő volt az egyik vezető mérnöke a végtelenített görgetés funkció kidolgozásának, amelyet ma mindegyik közösségi oldal és okostelefon használ. Most azt vallja, a klikkelés nélküli örökös lefele görgetéssel lényegesen többet nézzük a kijelzőket, mint azt kellene.
Raskin saját bevallása szerint senkiből nem akart függőt faragni, viszont emiatt (hogy így történt) bűntudatot érez. Hozzáteszi ugyanakkor, sok fejlesztőt meg épp az hajt, hogy olyan alkalmazásokat készítsenek, amelyeket korábbi munkaadóiknál ellestek, és amelyek a multiközegben jól futottak, s függővé tették felhasználóikat.
Hasonló a véleménye erről a fajta függőségről Sandy Parakilasnak is. A korábbi Facebook-alkalmazott szerint a közösségi oldalak olyanok, mint a játékgépek, és nehéz róluk lejönni. Mikor 2012-ben kilépett a közösségi óriástól, használni sem akarta azt, ám, mint mondta, lejönni a Facebookról olyan, mint megpróbálni leszokni a dohányzásról.
– Amikor önigazolásra vágytam, bejelentkeztem a Facebookra. Amikor egyedül éreztem magam, elővettem az okostelefonom. Aztán rájöttem, hogy én is olyan lettem, aki az örökös visszajelzésektől függ – ezt már a Facebook „legendás” Like (Tetszik) gombjának társfeltalálója, Leah Pearlman mesélte. Ő ugyancsak arról beszélt, megpróbált teljesen leállni a Facebook-használattal. Raskinhoz hasonlóan ő sem azért tervezte a lájk-funkciót, hogy az függővé tegye az embereket. Egyúttal úgy véli, a közösségi portálhasználatnak számtalan előnye is van.
Hogy a világ legnagyobb közösségi oldala addikciót okoz, nem új keletű. Ezt maga a Facebook alapító igazgatója, a többek között a digitális zeneipart is totálisan átalakító fájlcserélő programban, az 1999-ben elinduló és jogi ügyek miatt a rolót korán lehúzó Napster ötletében is nyakig benne lévő Sean Parker is beismerte. Mint mondta, arra törekedtek, hogy a felhasználók a lehető legtöbb időt töltsék a közösségi portál használatával. S tették mindezt annak ellenére, hogy a befektetőkkel együtt tisztában voltak mindennek potenciális negatív lélektani hatásaival.
Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.
