Bár az ájulás (vagyis a hirtelen eszméletvesztés, majd rövid idő múlva történő felébredés) sokkal ritkább a valóságban, mint ahogy azt a bohózatokban vagy romantikus regényekben ábrázolt fiatal hölgyek gyakori elalélásaiból sejthetnénk, nem számít különleges jelenségnek. Sokan talán a filmek hatására gondolják azt, hogy a nagy lelki megrázkódtatások, fóbiásoknál a vér vagy az injekcióstű látványa, a meglepetések, illetve az intenzív ijedelem természetes módon ájulást váltanak ki az emberből. A valóságban a legtöbb ájulás nem emocionális traumák következménye, hanem extrém fiziológiai körülmények, például szélsőséges hőség vagy sokáig tartó mozdulatlan álldogálás okozzák. Mindenesetre a statisztikák szerint az emberek 40 százaléka legalább egyszer elájul életében, szóval a jelenség ritkának nem nevezhető.
Mindezek tudatában meglepő lehet, hogy mindeddig nem értettük, hogy az ájulás hogyan következik be. A San Diegó-i Kaliforniai Egyetem idegkutatói azonban most felfedeztek egy idegpályát, amely a szívet köti össze az agytörzs érzékelőneuronjaival, és a vizsgálatok szerint az egerekben e pálya felelős a rövid ideig tartó eszméletvesztésért (vagyis az ájulásért). Ha ezeket az idegsejteket ingerelték, az egerek azonnal az ájulás klasszikus tüneteit mutatták: elvesztették az eszméletüket, nem tudtak mozogni, pupilláik kitágultak, a szemeiket forgatni kezdték.
Az ájulásról már régóta tudott, hogy az agy vérellátásának hirtelen lecsökkenésével jár, de azt nem értették a kutatók, hogy ez vajon az ájulás okozója vagy következménye. Most olyan idegsejteket fedeztek fel az agytörzs bolygóideggel kapcsolatban álló idegdúcaiban, amelyek, ha a receptoraik megfelelő jelzést kapnak, ájuláshoz vezető hatást fejtenek ki a szívben. (A bolygóideg onnan kapta a nevét, hogy „bebolyongja” a szervezet megannyi belső szervét, és összeköttetést teremt közöttük és az agytörzs között.) Amikor ezeket a idegsejteket aktiválták kísérleti egerekben, azok azonnal összeestek, majd néhány másodperc múlva magukhoz tértek, látszólag különösebb megrázkódtatás nélkül.
Vagyis megtalálták azokat az idegsejteket a szívben, amelyek a bolygóidegen keresztül „ájulási parancsot” kapnak az agytörzsből, és az ő aktivitásuk következtében esik le a vérnyomás, és lassul le a szívverés, az ájulás klasszikus tüneteiként. A legtöbb ájulás mindössze 20-40 másodpercig tart. Ennek oka valószínűleg az, hogy az idegsejtek szörnyen érzékenyek az oxigén- és tápanyagellátás zavaraira: ha 2-4 percig nem jutnak oxigénhez vagy szőlőcukorhoz, már elkezdenek pusztulni. Ezért az agy az ájulás után rögtön ébresztőparancsokat küld a szívnek, hogy az állítsa vissza a megszokott működést, és táplálja az agysejteket – az ember pedig ettől rendszerint felébred.
Azt azonban továbbra sem tudják, hogy az agytörzs ájulást kiváltó idegsejtjeit mi aktiválja, vagyis ki és miért adja ki az elalélési parancsot.
