Sőt: Alminger Jenő. A lóvé alma. A hitel alma. A froncsi (forint) alma. Ha rossz a bizonyítvány, a nyaralás alma. Nyaralás alminger. Vagy akár nyomatékosítva: Alminger Jenő. (A Jenő szigorúan csak az alminger után használatos.)
Hogy mit jelent az alma, könnyen kikövetkeztethető tehát. Azt, hogy: nincs. Semmi köze persze a jó szabolcsi almához, sem a latin almához (alma – tápláló), mint ahogy az „almás a szajré”-nak sem az almás réteshez.
Az almás forma egyébként nem létezőt jelent. Valószínűleg ez a tény vezette el Zolnai Bélát az alma etimológiájának feltárásához. Zolnai a Magyar Nyelvőr 1952-es évfolyamában a héber almoniban találta meg a szó gyökerét. Az almoni annyit tesz, mint nem létező személy, illetve dolog, de használják akárki értelemben is. Zolnai megoldása azért is életszerű, mert a magyar szlengszavak nem kis része a télakolástól a kamukén át a süvetülésig héber, illetve jiddis eredetű.
Nem láttuk (vissza)jönni | Magyar HangA jassznyelvben való meghonosodása után a szó persze kölcsönhatásba lépett az azonos alakú, a gyümölcsöt jelentő almával. Erre következtethetünk legalábbis a játékos almafázik szóösszetételből, ami bátrat jelent (lefordítva: alma – nincs; fázik – fél).
Búcsúzóul annyit: vigyázzunk, nehogy tényleg almás legyen a szajré. (Ha szerencsénk van, ha stokkol a guba, akkor viszont héderezhetünk. Erre még – a héderezésre és társaira – későbbi időpontban visszatérünk.)
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 20. számában jelent meg, 2018. szeptember 28-án.
Keresse a lapot az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 20. számban? Itt megnézheti.
