A Kompolt közepén álló buszmegálló betonján nagy, rozsdabarna folt éktelenkedik. Lehet, hogy Zoli bácsi vére száradt oda. Itt verték meg a közeli általános iskola rajztanárát egy helyi diák szülei, egyes információk szerint úgy, hogy a pedagógusnak eltört az orra, sőt: beszélik, hogy a dulakodásban megrepedt még a laptopja is. Az esetről videó is készült: ezen mindez nem látszik, csak annyi, hogy valaki odakiáltja Zoli bácsinak: „Hogy rohadjon ki a beled!” A szülőket az dühítette fel, hogy gyermeküket állítólag a tanár úgy felpofozta, hogy a gyermeknek „feldagadt az arca”.
(...)
Közben Zsuzsa érkezik, ő is rózsaszínbe bújtatott gyerekkel. Az iskolai fegyelmezésről beszélgetünk, és elég határozottan áll ki amellett, hogy „régen minden jobb volt”.
– Fogta a tanár, sarokba állította a gyereket, otthon meg csattant a fakanál – mondja, és szerinte ez nem más, mint „a szülő és a pedagógus együttműködése”, ami jó lenne, ha a tisztelet mellett meglenne „ebben a világban is”. – Hogy milyen gyerekek vannak manapság, itt, a buszmegállóban is látom – teszi hozzá.
– Milyenek?
– Drogosok. Meg értetlenek.
(...)
– Jól tették, hogy megverték, a többit is meg kellett volna, nyomorultak amúgy is – kiabálja az egyik roma asszony. A másik nyugodtabb, ezért aztán sokkal ijesztőbb, amikor halkan, de nagyon határozottan annyit jegyez meg: „Én is ezt tettem volna.”
(...)
Béla így indokolja feladatait: „Hát vannak itt olyan emberek, akik akár úgy felidegesednek, hogy még megvernék a tanárt”.
– Ha én ott vagyok, nincs semmi, megmondtam. Verekedés sincs. Nem kellett még pofozkodnom velük, ismernek már és tudják, hogy milyen vagyok, ha felbosszantanak. Akkor…
A Kompolton készült riportot elolvashatja a Magyar Hang október 30-án megjelent 2020/44. számában.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/44. számban? Itt megnézheti!
